Kertedet hőség perzseli, szélvihar tépi

Gyom próbálja nemes töveket fojtani, tudatlan értelemmel kitépni

S Te ráereszted hűsítő leheletedet

Megöntözöd jótékony esőddel

 

Értelmetlen értelem kezét megfogod

Lüktető szándékot Nap fényével nyugtatod

Fényed eltávolítja élettelen rögöket, port élettel tölti meg

Lenyesett ágak alól újabb hajtások fakadnak, fényre, jóra hajtanak

 

Sápadt zöld levelek életnedvvel telnek

Gyökerek nedves földben erednek

Virágok nyílnak, pázsitot alkotnak

Illatukat adják a rászorulóknak

 

Fényt emelnek összeérő szívvel

Fényt gyújtanak kinyíló szívekben

Tűzoszlop tör fel tüzek parazsából

Csoda történik, messzire látszó