Kiemelném még a Délnyugat-Anglián keresztülfutó Szent Mihály-szentélyek vonalán elhelyezkedő kegyhelyeket (templomok, kőkörök, mesterséges dombok), amelyek mindegyikének szellemi jelentőségére történelem előtti legendákban utalások vannak. Ezen a vonalon van pl. a híres Avebury-körök és Glastonbury prehistorikus emlékei. Ez a ley talán a legklasszikusabb, de rengeteg hasonló van világszerte.

 

Jóval korábban Watkins felfedezései előtt, William Pidgeon egy 1858-ban kiadott könyvében beszámolt az észak-amerikai ősi emlékek vonalas elrendeződéséről. Régészeti kutatásai fényt derítettek az egy vonalban elrendezett dombok és földépítmények soráról. Hugh Harleston amerikai mérnök Teotihuacan körül folyó vizsgálatai során felfedezte a messze Közép- és Észak-Amerikába átnyúló, geodéziai léptékű jelzősorok mérhetetlenül kiterjedt rendszerét.

Alfred Watkins követői rájöttek, hogy az általuk Británniában kutatott, egy sorba állított megjelölt helyek, régi ösvények vagy nyomvonalak rendszerének pontos mása megvan Dél-Amerikában. A perui Andok magaslatain elterülő régi inka fővárosból, Cuzcóból sugárszerűen indulnak ki egyenes vonalak, melyek minden akadályon keresztülvezető ösvényeken keresztül eljutnak egészen Bolíviáig (ceques vonalak).

 

Az ausztráliai bennszülöttek ma is emlékeznek azokra az ősi természeti formákból álló vonalakra, ösvényekre, melyeken valaha mágneses energia áramlott.

 

Kína egész topográfiai arculatát nagy mértékben alakította sok ezer évvel ezelőtt az ember. A Nagy Faltól délre egész Kína egyetlen tervhez igazodik a szent geometria alapján. A mesterséges dombok alkotta egyenesekben folyt a „sárkányáram”. Mindemellett a dombok asztronómiai megfigyelés központjai voltak, mert a vonalak egész rendszere szorosan kapcsolódott a Nap, a Hold és a csillagok állásához. Elképzelhető, hogy a titokban tartott kínai piramisok is ennek az egyetemes rendszernek a részei lehettek. Sok város helyezkedik el egy-egy mesterséges domb déli lejtőjén, melyet az észak kedvezőtlen befolyásai elleni védelmül emeltek.

 

Ezeknek az egyenes vonalaknak tehát két funkciója lehetett. A vonalakat alkotó emberek kőből és földmunkákból a föld felszínén létrehozták az égbolt rendszerének mását (egyfajta csillagvallás). Másrészt a leyek a földgolyó egész felületén egy hatalmas, tudományos csillagászati műszert alkothattak, mellyel a Föld természetes energiaáramait (mágnesességét) hasznosíthatták néhány ezer évvel (tán még régebbi) ezelőtti emberek.

 

A bosnyák piramis(ok) is állítólag egy energiavonalon helyezkednek el. Elképzelhető, hogy ezek a feltárásra váró európai „létesítmények” is a fentiekben vázolt egyetemes rendszer részei (kínai és mexikói rokonukhoz hasonlóan).

 

Bizonyos, hogy a ley-rendszer szinte minden országban mélyen belevésődik a tájba, lévén ez a legkorábbi és legkiterjedtebb jelrendszer, amelyet az ember a föld felszínére metszett. Ezt tovább kutatni és jelentését megmagyarázni a jövő egyik legizgalmasabb feladata.

 

Forrás: John Michell: Atlantisz öröksége

 

 

Üdv.

Mathy