Kedves kisharsany!

 

  "Én már megkaptam többhelyt, sőt voltam szarjankó is pld. darwinistától."

 

  :) Azert nem csak ilyen szinten erdemes a dologgal foglalkozni...:)

  Nem valt ki mindig ilyen reakciokat a tema. Valahogy a (barmiben is) hivöknek is kellene tudni alkalmazkodni egy kisse masokhoz: ha a hitem, bizonysagom, "barmim" valoban kiallta a probakat (idö probaja, "megiteltetes", stb.) akkor igazabol egy olyan plusz töltest kellene tudnom adni, amiböl alkalmasint taplalkozhat az is, akihez szolok...

 

  Nemtom ez erthetö volt-e?  Arra gondolok, hogy ha csak filozofiailag elbeszelünk egymas mellett, az eletben nem jutunk közös nevezöre: mindenkinek igaza lesz, mert mindenki mas prekoncepcioval inditott, s a sajat ervei alapjan a sajat tezisehez visszajutni (mintha az bizonyitast nyert volna), hat az nem nagy dicsöseg...:)

  Uroboros - a sajat farkaba harapo kigyo: csodas pelda erre ez az ösi hermetikus kep.

  Ez az önmagaba visszaterö, elörekondicionalt, ugyanazon motivumokbol epitkezö gondolkodasunk, melyre jol illik e  kigyonak a kepe is.

 

  A hit kapcsan "eröröl" is szoktak beszelni...nos hat akkor "igazsag szerint"

abbol az eröböl (ha valoban birnak vele) kapniuk kellene azoknak is, akik meg csak keresik az utjukat.  Adni valamit, ami mar bennük van, nemcsak szamonkerni a többiektöl, akikben meg esetleg nincs.  Ez az "erö" segithetne fellebbenteni olyan fatylakat, melyeket puszta intellektualis magyarazattal nem lehet.  Kicsit olyan ez, mint amikor erzelmileg oldjuk a feszültseget, es a jobb hangulat elösegiti a megertest. De erröl nem is irok többet, csak valahogy probaltam erzekeltetni, hogy MINDENKIVEL meg kell tudni keresni a közös hangot, a lelkünkhöz kell vezessen ut...felteve ha van lelkünk...:)                                 Üdv!