Egy definíció technikailag akkor "jó", ha az alapján el tudjuk dönteni, hogy mi felel meg neki, és mi nem ... jelen esetben bármiről (vagy a legtöbbről)  el tudjuk dönteni, hogy az "lélek" vagy nem lélek  (esetleg: "kicsit lélek" vagy "nagyon lélek" ... ha úri dolgunkban spektrum-szemléletű besorolásra vágyunk). 

Alább az "egyéni jellemzője" kifejezést több mint homályosnak érzem ... kb olyan, mintha a "tömeg" definíciójára azt mondanám, hogy az egy "mennyiség". 

Szvsz egy definíció jóságához nem kritérium az egymondatos megfogalmazás, lehet felsorolásos, vagy akár kizárásos megközelítésű (azaz: mi nem az?) is .. esetleg ezek kombinációja. Az alapvető kérdés: tudunk-e alapján besorolni?

Sokan gondolják úgy, hogy a nyelvi konstrukciók (mint pl "lélek", "harag", "tudat", "harmónia", vagy "az élet nagy kérdései") valóban létező entitások, és az explicit (megfogalmazott) vagy implicit (nyelvhasználati) definíciónkkal azt nem megalkotjuk, hanem meggpróbáljuk lefedni, eltalálni, felfedezni ... ezáltal a megalkotott definíció a lefedés sikerességétől függően lehet "igaz" vagy "hamis" esetleg "részben igaz".

Magam inkább azokhoz húzok, akik a funkcionálisan "igaz" definíció hívei ... azaz a definíció akkor "igaz", ha a velem kommunikáló partner saját definíciója azonos az enyémmel, vagy nagyon jól lefedi azt. Ebben az értelemben tekinthetjük "igaz"-nak vagy "leginkább igaznak" azt a definíciót is, amely az adott nyelvi közegben a legelterjedtebb értelmezés - a definíciókat ekkor nem "felfedezzük", hanem "feltaláljuk", illetve "megismerjük" ... a másokét.