Igen, nekem is ezek jutnak eszembe. Amikor azon dilemmáztam, hogy maradjak-e a nagyjából kitaposott bölcsész jövőutamon, akkor az is hozzájárult a döntéshez, hogy rájöttem, nem tudom szeretni pusztán a "feelingért" a Széchényit, s a többi/némely könyvtárat. Nem tudom, hogy aki mezei "elsőkönyvtárbavetődőként" eljut a Széchényibe, vajon milyen tapasztalatokkal megy haza. Nekem egyáltalán nem volt könnyű eligazodnom anno, annak ellenére, hogy többször is segítséget kértem a könyvtárosoktól. S itt nem a könyvek elrendezésére gondolok, hanem a mizériára a jeggyel, a raktári kéréssel, a különleges jelzetekkel stb. Valahol már csodálom azokat, akik továbbléptek, s mondjuk a könyves részen túl is dolgoznak a Széchényiben.

S akkor ott vannak a levéltárak, az, hogy az állomány nincs rendesen katalogizálva. Agyrém, még attól is égnek áll a hajam, amit időnként gyakorló régilap-vakargatók mesélnek. Mikrofilm dettó. Amikor az első ilyen történeteket hallottam, már tudtam, hogy biztosan nem én leszek az, aki öt évet szán csak arra, hogy összecimbizzen a levéltárosokkal, s ezért cserébe ne kelljen 0-24 óráig benn ülni, ha tényleg el akar valamit érni az ember.