Arra hivatkoztak, hogy ha a seggem felé propellerezek a nyelvcsúcsommal, akkor jobb lesz. No, szóval spórolnak többhelyütt, ennyi. Az meg egyéni pech, hogy amikor a cuccaimon dolgozni tudnék, az a nyár. Így aztán vizsgaidőszak óta kapkodok, meg hozzájött a börleszkfaktor is (Madárka, (c)). Azt írták a Széchényi Könyvtár honlapján, július 31-én zárnak. Ó, überfaszakirályság, gondoltam, akkor hétfőn 10-től 9-ig nyomom az ipart. Ám eszembe jutott, hogy a Széchényi hétfőnként zárva tart, tehát kamu a 31-e, igazából szombaton, 29-én redőny. Mire ez tudatosult bennem, már délután volt. Közben a Szabó Ervineket hívogattam, végighallgattam húsz percnyi panaszkodást a szar anyagi helyzetről, beszéltem TTK-s könyvtárakkal, aztán meggyújtottam a seggem alatt a kanócot és fellőttem magam a Várba.

Ott azt hittem, Mátyás alá ásom magamat, mivel a jelzetek mind J-vel kezdődtek: arra emlékeztem korábbról, hogy az a "szopós jelzet". Csak az nem villódzott odabenn, hogy ez a venezuelai raktáruk vagy a pokolbéli. A venezuelaiba hetente egyszer mennek, a másikba kétóránként. Szerencsére a J-s az nem a venezuelai volt, azok az X-es jelzetek.

Sosem felejtem el, mikor vizsga előtt két nappal kiderült, hogy egy szomjazott-életmentő könyv megvan a Széchényiben, Napóleonként mentem fel, aztán elém hajították a papírt, hogy azt csak jövő hétre tudják felhozni. Höhöhö. :)

Ma meg kis antiszoci zsírméreggömböcként penderültem a könyvtáros srác elé, majdnem megfojtottam kérdezés nélkül, de kiderült, hogy igazából rendes. Vagy csak látta, hogy critically endangered. Elvben három raktári kérést lehet leadni. Elvett tőlem nyolcat.

Nyahh, ez már nem is dühöngés, abbahagyom.