Most pedig lapít

 

 

 

Vásárhelyi Mária                 Élet | és | Irodalom           2005.12.02.          (350 Ft)

 

                                                                      Nekrológ

                                                                       (részlet)

 

Eörsi Istvánnal nagyon sok mindenben nem értettem egyet. Gyakran haragudtam rá igazságtalan és feleslegesen durva véleményeiért, amelyekkel sokszor a hozzá legközelebb állókon ejtet sebet. Lehet, hogy csak csekély mértékben értettünk egyet a közélet kérdéseinek megítélésében. Ahogy ő Adyról írta, én róla tudtam mindig is, hogy ő Valaki, ami ebben a senkik által determinált világban nem kevés.

 

Előzmény: Eörsi István költő halála

 

 

 

 

Eörsi István tehát Valaki.

Persze. Na, de kicsoda? Ki ez a Valaki?

Éppen „csak” erre a kérdésre nincs válasz a nekrológban.

A szerző arról locsog végeláthatatlanul, hogy Eörsit Schmidt Mária beperelte, majd a bíróság elmeszelte a publicistát egy idióta mondata miatt. Vásárhelyi részint ezen kesereg, részint ezen poénkodik a nekrológban, s legalább olyan hülyén, mint amilyen kretén volt Eörsi inkriminált szintagmája: „züllött nőszemély”.

Továbbá arról ír még Vásárhelyi a nekrológban, hogy ő és az elhunyt sokáig nem voltak jó viszonyban, merthogy az elhunyt csúnyákat írt róla, „sokszor igazságtalanul és durván” bántalmazta becses személyét. Ennyi.

 

Ennyit tudtunk meg arról, hogy ki volt az a „Valaki”, aki meghalt, aki nekrológot érdemelt ki az Élet és Irodalomban.

 

Az Élet és Irodalom nekrológjában nincs szó arról, hogy a „Valaki” költő volt. Drámaíró volt, dramaturg, publicista, műfordító (Heinét, Shakespeare-t, Lukács Györgyöt fordított)… na most én nem vagyok Eörsi-szakértő, csak úgy mintegy kapkodom elő nehéz kőműves fejemből a csökött ismereteket, vagyis nem nekrológot írok, s tán’ nem bűn, ha kihagyok valami fontost…

Szóval Eörsi még történelmi személyiség is volt pluszban. Tagja a híres Budapesti Iskolának (életének már csak ez a mozzanata történelmi személyiséggé emeli), továbbá Eörsi 1956-ban egyik fontos aktivistája a Nagy-budapesti Munkástanácsnak: „az Írószövetség Forradalmi Tanácsának megbízásából az Írószövetség és a Nagy-budapesti Központi Munkástanács összekötője” (Index).

Értelmiségi-munkás összekötő. Emblematikus funkció. Regényt lehetne írni róla, nem csupán egy satnya nekrológot, de Vásárhelyi cikkébe még ez sem fért bele. Csak az ő személyes siráma. Eörsi később börtönben ült, majd egyik szervezője a hetvenes-nyolcvanas évek polgári-liberális értelmiségi-politikai mozgalmának.

Eörsi érdekes, izgalmas személyiség volt. Túlélte a genocídiumot, és sztálinista lett belőle. Majd marxista. Marxistából „neomarxista”, végül szégyenlős marxistává alakult – regényt lehetne írni erről is, nem csak egy nyamvadt nekrológot, de az Élet és Irodalomba ez se fért bele.

Eörsi egy sajátos („vigyori”) életstílust példázott a börtönben is, a börtönön kívüli rácsok között is – regényt lehetne írni róla stb.

 

Vagyis Eörsi valóban volt valaki (nem akárki), a probléma „csupán” annyi, hogy az Élet és Irodalomban egy senki írta róla, hogy „Valaki”. Ami pedig elég ijesztő, különösen, ha az ÉS legendás múltját vesszük tekintetbe.

 

Meg lehet nézni az Index portálján, hogy milyen egy korrekt nekrológ. Nem briliáns, de tisztességes írás. A költő halála után azonnal, mintegy „kapásból” állította össze a szerkesztőség, míg Vásárhelyi közel két hónapon át gyürkőzött a nagy feladatnak… ez buggyant ki belőle: „A tárgyaláson a szerző, Eörsi István - objektív akadályoztatás: elhalálozás - miatt nem lehetett jelen”. Így poénkodott a nekrológ rút lelkű szerzője, s e poén több variánsát is elővezette az Élet és Irodalomban, mert (jól látható) tetszett neki a saját humora nagyon. Megosztotta hát az olvasókkal is.

 

Most pedig lapít. Vagyishogy a (12684)-es sz. hozzászólás végén olvasható fölvetés még megválaszolatlanul áll, ezért (s hogy ne kelljen keresgélni) idézem:

 

„elsősorban Vásárhelyi Mária érdekében kellene tudnunk, hogy Eörsi mikor „ejtett sebet” a „hozzá legközelebb állókon”, és mennyiben igazságtalanul, illetve hogy Vásárhelyi mindezt mikor, miként tette szóvá még Eörsi életében”.