Lennék valakivé

 

 

 

Triste    válasz | megnéz | könyvjelző   2006.01.13 13:54:51   (2385)

 

"Végtelenül egyszerű képlet"

 

Ebben a kérdéskörben sajnos egyet kell értsek az általam nagyon rühellt [kiemelés tőlem] Ein Gespenst-tel. Megengedhet-e magának - mármint következmények nélkül - egy ilyen sekélyes "magyarázatot" a Bácsfi-jelenségre  egy, a témakörben állítólag jártas társadalomtudós?  A Bácsfi-történet csakis a hírre éhes média működéséről szólna?

Mindössze arról lenne szó, hogy Bácsfi - miután "egzaltált" ugyan, ám egyúttal "ambíciózus" és "túl intellektuális" - meg akar botránkoztatni embereket? A gyilkos eszmék nyíltszíni hirdetése afféle "figyelmet keltő" performance?

 

Előzmény: babarczyeszter (2373)

 

 

 

Vásárhelyi Mária     Élet | és | Irodalom   2005.12.02.   (350 Ft)

 

                                                                      Nekrológ

                                                                       (részlet)

 

Eörsi Istvánnal nagyon sok mindenben nem értettem egyet. Gyakran haragudtam rá [kiemelés tőlem] igazságtalan és feleslegesen durva véleményeiért, amelyekkel sokszor a hozzá legközelebb állókon ejtet sebet. Lehet, hogy csak csekély mértékben értettünk egyet a közélet kérdéseinek megítélésében. Ahogy ő Adyról írta, én róla tudtam mindig is, hogy ő Valaki, ami ebben a senkik által determinált világban nem kevés.

 

Előzmény: Eörsi István költő halála

 

 

 

Azt már tudjuk ugyebár, noha talán nem árt ismételni, nehogy elenyésszen e lényegi tudás: „Triste az Triste”.

Ilyen értelemben pedig nyilván: Vásárhelyi az Vásárhelyi (legalábbis könnyen elképzelhető).

 

Nekem pedig – személy szerint – teljesen mindegy. Ha Triste, akkor legyen Triste. Én ugyanis azt szeretném, hej, de nagyon szeretném, ha szabad ilyesmit kívánnom, hogy majd Vásárhelyi Mária írja az internetes nekrológomat. És nem is volna muszáj, hogy a polgári nevén közölje; jó lesz úgy is, ha csak mint Triste (az Triste); egy a lényeg, ha majd Vásárhelyi fogalmazza meg a nekrológomat, talán rólam is kiderül: voltam „Valaki”. Mint Ady Endre például. Vagy mint Eörsi István. Ők is voltak ám „Valakik”, és én is szeretnék végre „Valakivé” lenni. Miként épp az emlegetett Ady írja: „Lennék valakivé, lennék valakivé”. Hogy látva lássanak. És akkor válnék én abszolúte „Valakivé”, ha Vásárhelyi Mária „Valaki”-vé emelne értelemszerűen, és persze szintén nekrológilag. Ezért hát a nekrológhoz mereven ragaszkodom, merthogy úgy ér valamit az egész. Ha hivatalosan (értsd: Vásárhelyi Mária által) elismert „Valaki”-vé magasztosul az ember „ebben a senkik által determinált” virtuális „világban”. Ezért már elpatkolni is nagyon érdemes.

 

Vagyis, ha valakiről maga Vásárhelyi Mária mondja ki, hogy immáron ő is egy „Valaki”, akkor az már valami. Mert Vásárhelyi a Fő-fővalaki. Ő üti „Valakivé” az ÉS-ben a „feleslegesen durvuló”, igazságtalankodó akárkiket (akikre amúgy gyakorta haragudott a Nagy Valakiző), s ha ez így van, akkor én miért ne járhatnék jól? Én, aki aztán igazán, hamisítatlanul vagyok „irgalmatlan” és „nagyon rühellt” fórum-garázda. Nekem ne volna némi esélyem?

 

Erre gondoltam tehát, s ezért várom reszketőn, csordultig teli lélekkel Vásárhelyi Mária nekrológját.