Ez a halálbüntetés téma is elgondolkodtatott…

Egyrészt mi jogon hozunk mi ítéletet más ember élete vagy halála felett, még ha az egy elvetemült gyilkos is…

Nem tudnám megtenni, és amit én nem tudnék megtenni, azt másoktól se várjam el…

Másrészt: biztos, hogy a halálbüntetés, büntetés? Ha vesszük pl. egy gyilkos esetét, akit „elkapnak”, és semmi esélye rá, hogy belátható időn belül kiszabadul… Egy ember, aki hidegvérrel öl szerintem kicsit másképp viszonyul az élet/halálkérdéshez. Lehet, hogy neki a halál inkább megváltás, és így ezt is figyelembe véve, nem is kap „büntetést”.

Emellett meg ott a sok állatkísérlet…, talán ha felváltanák az állatokat az ilyen emberekkel…, vagy az már nem elég humánus!?

Az uralkodó törvényeket emberek hozzák, és ki tudja, milyen „más” törvények hatására, amiket képtelenek vagyunk az emberi agyunkkal felfogni. A háborúkat, a csatákat emberek vívják… Ugyanakkor az ember még életeket is próbál megmenteni, sokszor akár áldozatok árán, és ki tudja, milyen hatalmak, törvények segítenek neki…

Naponta mérgezzük magunkat, embertársainkat, a Földet önös érdekekből vagy csak nemtörődömségből… - halálbüntetés (nekünk, magunknak).

Azt hiszem, van min elgondolkodnunk…

Talán, ha a gyűlöletet felváltaná a szeretet, az elég erős fegyver lenne „csatában” és „pallosnak” egyaránt…

Hát…, a szeretet legyen velünk! :o)

gigi