Tisztelt Vásárhelyi Mária!

 

 

Most pedig idézek Önnek egy hozzászólásrészletet, mégpedig azon homo interneticus tollából származó mondatot, aki a Hívjuk meg Vásárhelyi Máriát! rovatot ily megkapón bülbül szavakkal indította dicső útjára: „Lovas meghívása és szereplése kapcsán szalonna olvtársunk kis statisztikai összehasonlítást közölt. Ami nem volt teljesen fair, mert politikusokkal hasonlította össze Lovast.

Publicistát a publicistával! Hívjuk meg Vásárhelyi Máriát, audiatur et altera pars!”

 

Fölhívom rá a figyelmét: itt Ön Lovassal lett egyazon kalap alá véve (méghozzá tiszteletteljes meghívás ürügyén), s ha Lovas antiszemita, akkor itt Ön kontra-antiszemitának lett minősítve (tiszteletteljes meghívás ürügyén). És ugye ezután alakult ki az az állapot, amelyet Ön „végtelenül gusztustalan”-nak nevezett levelében (emlékszik?).

 

Fölhívom rá a figyelmét: a topiknyitó ember egyetlen esetben sem kérte, indítványozta e „végtelenül gusztustalan topic” törlését, soha nem javasolta valamely antiszemita, rasszista megjegyzés kigyomlálását a rovatából, egyetlen esetben sem határolta el magát, mint topikgazda, a „végtelen gusztustalanságoktól”, sőt fölvetéseimre válaszolva több ízben is a szólásszabadság részének minősítette a leggennyesebb, legundorítóbb szövegféleségeket is.

 

Joga van hozzá, persze, nem is vitatom ezt a jogát, csak jelzem: ez egy ilyen tovaris itt az interneten. Nem kurkászom a tételes szövegeit, nincs is rá szükség, elég a fentiek figyelembevétele ahhoz, hogy felelősséggel kimondható legyen: az illető minimum indirekt antiszemitának tekinthető (az indirekt alatt értem: boldogan eltűri mások náci csaholását, tán’ még vigyorog is sunyin magában).

 

És most ez a fazon dörgölődzött, s most már személy szerint Önhöz, kedves Mária. Olvassa csak:

 

„Talán érzed ezt magad is, ezért hívod most kétségbeesve segítségül azt a Vásárhelyi Máriát, akit korábban olyan jól megvédtél (még dicsekedtél is holmi hálálkodó levélkével - hja, a szolgalelkűség, a tekintélytisztelet, a pondró-lét), hogy még az ellenségei is - ha vannak - a szájuk szélét nyalogathatták örömükben.”

 

Nézze csak! Itt ez áll: Önnek tehát nem is biztos, hogy vannak ellenségei („még az ellenségei is - ha vannak”), vagyis Ön végső soron annyira jó ember, hogy még a nácik se haragszanak magára. Itt az lett leírva, hogy e „végtelenül gusztustalan topic” elindítója és aktív, rendszeresen hozzászóló gazdája nem tekinti magát az Ön ellenségének. Saját magát biztosan nem, sőt még másokat is csak talán, ha, esetleg, netán, föltéve, de meg nem engedve…

 

Mert a mellőzöttség olykor egészen faramuci dörgölődzést indukál.

 

Most már csak az hiányzik, hogy Ön is visszadörgölődzék ezekhez, s akkor végképp elmondható lesz: Na, most már aztán igen szépen vagyunk!