trapko válasz | megnéz | könyvjelző 2006.04.07 23:23:02 (12021)

 

kedves Ein stb.! Ha valóban ezért mondta le az előfizetést, akkor bizony rosszul tette. Én ugyanis végigolvastam Vásárhlyi  M. kötetben összegyűjtött összes És-ben megjelent írását, és az Ön által idézett öntömjénezést nem találtam. De még ehhez hasonlót sem. Ha Ön megírja, hogy hol és mikor írta ezt, akkor esküszöm küldök Önnek egy hatalmas csoki nyuszit. De ha mégse találna ilyet, akkor szépen fizessen újból elő az ÉS-re és kérjen bocsánatot VM-től. Mert másokat olyasmivel hírbe hozni, amit nem tettek, az bizony nem szép dolgo, különösen egy olyan szigorú erkölcsű embertől, mint Ön.

 

*

 

Tehát trapko végigolvasta Vásárhelyi „összes ÉS-ben megjelent írását”.

Ugyanakkor trapko azt is tudja, hogy Vásárhelyi egyetlen cikkét sem hagyta ki a gyűjteményes kötetből, és trapko azt is tudja, hogy a könyvben Vásárhelyi írásai pontosan úgy jelentek meg, (minden javítás, változtatás nélkül), ahogyan azokat az ÉS-ben közölték.

trapko gyakorlatilag minden lényeges intimitást ismer Vásárhelyi kötetével kapcsolatban, trapko mindent tud Vásárhelyi Máriáról, valószínűleg közel állnak ők egymáshoz, úgyszólván egészen közel. Olyannyira közel, hogy minden bizonnyal „trapko az trapko”.

És ha trapko mindent tud Vásárhelyi írásairól, akkor azt is tudja, hogy a szerző az Eörsi-nekrológon kívül még mikor és hol kifogásolja a költő igazságtalan, méltánytalan kritikáját „a hozzá legközelebb állókkal” szemben. Mert ugye arra gondolni sem merünk, hogy Vásárhelyi amúgy soha sem bírálta Eörsi igazságtalanul sértő megnyilvánulásait, csak közvetlenül a halála után támadta meg az elhunytat. Tudniillik, ha így volna, akkor sajnos meglehetősen különös dolgokat kéne gondolnunk Vásárhelyi Máriáról.

 

Tételezzük föl – s ebben trapko majd vagy cáfol, vagy megerősít bennünket –, hogy Vásárhelyi Mária többször is nyilvánosan kifogásolta Eörsi gyalázatos magatartását (mert másokat igazságtalanul sérteni, másokon méltánytalanul „sebet ejteni” kétségkívül gyalázatos dolog), szóval, ha Vásárhelyi ezt több ízben is szóvá tette a sajtó hasábjain, bátran kihívva maga ellen az éles eszű, vitriolos tollú debatter haragját (jobb esetben vitázó kedvét), akkor csupán bugrisság nekrológban is buzerálni a halottat; ám, ha Vásárhelyi soha nem támadta meg az élő Eörsi Istvánt, vagyis megvárta, amíg a költő meghal, gondolván, a koporsóból már nem üthet vissza, akkor Vásárhelyi gesztusát – tetszik, nem teszik – gyávának, alattomosnak kell minősítenünk. Aztán, hogy mi a helyzet valójában, azt csak trapko tudhatja egyedül, ő a Vásárhelyi-filológus.

 

Sőt Vásárhelyi Mária esetleges Eörsit bíráló, kritikus írásaiból, a bennük lévő utalásokból azt is kikövetkeztethetnénk, hogy Eörsi mikor, hol és mennyiben volt igazságtalan a „hozzá legközelebb állókkal” szemben. Vagy bárkivel szemben. Ezt is csak trapko tudhatja igazán, ő itt a nagy mindentudó, legalábbis Vásárhelyi munkásságának vonatkozásában.

 

Ezért volna nagyon fontos (elsősorban Vásárhelyi Mária barátai, harcostársai számára volna megnyugtató), ha trapko nem a csoki nyuszival poénkodna (már különben sem aktuális), hanem átfutná még egyszer Vásárhelyi írásait, és beszámolna az eredményről.

 

Nekem legalábbis evidenciának tűnik: ha valaki a másikat igazságtalansággal vádolja, sértő, „sebeket ejtő” igazságtalansággal (ráadásul nekrológban), akkor illik bizonyítania, hogy ő maga nem viselkedik igazságtalanul frissen elhunyt eszmetársával szemben. Ellenkezőképp bárkiben megfogalmazódhat a következtetés: Vásárhelyinek az antiszemitizmus, a nácizmus, a gyűlöletbeszéd elleni föllépései is csak annyit érnek morálisan, mint a halott Eörsi Istvánnal szembeni nekrológbeli kirohanása.

 

Még annyit, ne legyen félreértés: én mindezt nem Eörsi nevében kérdezem (nekem ő se kutyám, se macskám, semmi közöm hozzá), hanem amint tegnap is írtam, „Eörsi helyett” kérdezem. Egy halott ember helyett. Bárki lehetne az illető, tudniillik egyszerűen arról van szó, hogy a halott ember már nem tud visszakérdezni. Továbbá nagyon fontos: én nem a bántást kifogásolom (noha, ismétlem, nekrológban nemigen szokás rugdalni a halottat, de ez inkább csak ízlés dolga), tehát nem a bántást kifogásolom, főként Eörsi esetében nem, hiszen ő volt a magyar publicisztikai irodalom történetének egyik legnagyobb bántója, szóval nem a bántást kifogásolom, hanem azt gyanítom, hogy a védekezésképtelenné vált költő rugdosása méltánytalan, igazságtalan gesztus. Magyarán: nincs valós alapja, vagyis a nekrológ utolsó fejezete nem egyéb, mint a szerző primitív indulatának szimpla lenyomata. Ezért kellene, elsősorban Vásárhelyi Mária érdekében kellene tudnunk, hogy Eörsi mikor és hogyan „ejtett sebet” igazságtalanul a „hozzá legközelebb állókon”, illetve hogy Vásárhelyi mindezt mikor, miként tette szóvá még Eörsi életében.

 

Na most, ezek olyan súlyos kérdések szerintem, hogy e kérdéseket már nem lehet „megválaszolni” az obligát lapítással.