„Lélek! Nem voltál ártatlan, és hűséges sem voltál, mégis megbocsátottam neked tisztaságom és világosságom által. Eltöröltem minden bűnödet. Örvendeztess meg, emeld rám tekintetedet, és nézz a zászlóra, amelyet kibontok feletted! Sokak közül választottalak ki, hogy általad mutassam meg az emberiségnek a szeretet és az irgalom zászlaját. Most kibontom fejetek felett, nemzedék! Ahogy a szerelmes követi kedvesét, úgy járkálok mindenfelé, és keresem, hogyan nyerhetnélek meg magamnak az örökkévalóságra. Mutasd meg nekem, nemzedék, hogy falad mögött találok még hűséges barátot... És ha hűséges barátot nem is lelhetek, de legalább egy ingadozót találok... akkor hamisságotokat őszinte beszéddé teszem, nehogy lesújtson rátok a csapás napja.

Barátom, aki még a rossz és a jó között ingadozol, ne légy langyos! Még mindig nem érted, hogy Szívem belebetegszik a szeretetbe? Jöjj, és érezd szívdobbanásaimat! Csodálatos szerelmi ének minden dobbanása! Neked szól, barátom, a Szeretet féltékeny szeretetének hívása. Jöjj hozzám, mielőtt lenyugszik a nap, és lehull rád fátyolként az éj homálya. Jöjj hozzám, ne hagyj ismét aggodalomban holnapig. Jöjj, mielőtt még a szélvihar és a tűz ideér, és szétszór, mint a pelyvát. Jöjj hozzám, és őrködni fogok lelked felett a megpróbáltatás napjaiban. Hadd halljam lépteid neszét! Hadd halljam hangodat az éj leszállta előtt...A fügefa beérett, és nemsokára ehettek első gyümölcséből. Boldogok vagytok, akik éheztek, mert jóllakhattok”