Én nem különösebben hiszek a büntetés fogalmában. Van nevelés, s van megóvás. Nevelés elsősorban a gyerekekre vonatkozik, de adott esetben szükséges nevelő szándékot belevinni a törvényszegők kezelésébe, megadva a lehetőséget és az utat a változásra. A megóvás pedig a társadalom, a közösség védelmezését jelenti, amihez elégségesnek tartom a közösségi életből való kizárást, az attól való elkülönítést. A halálbüntetés ily módon hasztalan, értelmetlen, s emellett önmagában is gyilkosság, az erkölcs elleni vétek.

Ahogy az egyik oldalt állt, egy dévata ezt a verset szavalta a Magasztosnak:

Mit megölve
alszol nyugodtan?
Mit megölve
nem bánkódsz?
Mely egy dolog
legyilkolását
helyesli Gótama?

[A Buddha:]
A haragot megölve
alszol nyugodtan.
A haragot megölve
nem bánkódsz.
A nemesek a harag
legyilkolását dicsérik
- mézes tetejét
és mérgező gyökerét -
mert megölve azt
nem bánkódsz.

(SN 1.71 - Thanisszáró bikkhu fordításából)