Nem kivanok vitatkozni azon, hogy a lakossag tamogatasa rendkivul fontos, es az esetek tobbsegeben sorsdonto a partizanhaboru sikeres vegrehajtasanak erdekeben. Meg ha a fegyvereket, loszert, elelmet meg is lehet szerezni az ellensegtol, a rejtozkodest pedig meg lehet oldani egy nehezen jarhato terepen (mocsarak, hegyek), a lakossag tamogatasa elsosorban azt garantalja, hogy az ellenseg megjelenesevel azonnal fel lehet szivodni, vagy, ellenkezoleg, varatlan tamadast lehet intezni egysegei ellen. Ez a tamadas arra is lehetoseget ad, hogy tevekenyseget lehessen kifejteni a surun lakott ovezetekben - falvak, varosok. Ezenkivul (ami valoszinuleg a legfontosabb) a lakossag tamogatasa nelkul lehetetlen potolni az emberallomanyt.
Mindekozben nagyon fontos a partizanokat tamogatok szocialis statusa. Ahogyan azt Allice-nel is olvashatjuk, a partizanok rekrutalasanal nagyon fontos figyelembe venni a lakossag bizonyos szocialis retegeit - olyanokat mint a szokott rabszolgak, utonallok, nomadok, foldnelkuliek, vagyontalanok, szegenyek. A tarsadalom eme kategoriainak nincsenek gyokerei, ezert ok nem erdekeltek a meglevo allamrend fenntartasaban, nem igenyel sok idot mozgositasuk, mivel nincs vagyonuk melynek vedelme lefoglalna oket, vagy elvonna figyelmuket a partizankodastol. Az eletukon kivul nincs mit veszteniuk, de ha partizanokka valnak - sok mindenhez hozzajuthatnak (mint anyagi, mint idealis szempontbol). Eleg ha felelevenitjuk Sztyepan Razin parasztharcosait vagy Zapata nincstelen indianjait.
Termeszetesen abban az esetben, ha a partizanhaborunak nincsenek polgarhaborus vonasai, hanem nemzeti felszabaditasi mozgalom zaszlaja alatt folytatjak (vagy szeparatista celokat kovet), a partizanoknak joval konnyebb megszerezni a lakossag szimpatiajat es tamogatasat. Ezenkivul ez joval tobb elonnyel jar (egyszeru pelda - a fegyelem). Ezert, amikor szocialis reformokrol beszelt Mao vagy Tito, gyakran alkalmaztak a nacionalista ideologiabol kolcsonzott retorikai es eszmerendszeruket is reszben ebbol epitettek fol (u.n. ,,nemzeti-kommunizmus").
Van meg egy fontos tenyezo a sikeres partizanhaboru vegrehajtasahoz - a politikai es katonai szervezettseg. Eppen ez hianyzott nagyon sok torzs es nemzet fegyvertarabol, amikor, lehet hogy gyengebb, de joval szervezettebb ellenfellel vettek fel a harcot. A legnyilvanvalobb pelda: a keltak, majak es sok mas nep.
Es ami a legfontosabb, amit a tortenelmi pelda uton utfelen bizonyit, de sokan keptelenek megerteni, hogy a partizan-harcaszat elveit csak addig lehet alkalmazni, amig a volt gerillak nem kepesek igazi, utokepes, regularis hadsereg felallitasara. A legjobb peldak - Makkabeusok, Mao, Tito, Ho, nikaraguai Contras, stb.
(folytatas kovetkezik)