"Több évtizedes tapasztalatom, hogy a vadászoknak legtöbbször halvány fogalmuk sincs arról, mit lőnek le"

mint már párszor le lett írva, az nem vadász, hanem puskás ember.

"Aki ismeri és tiszteli a természetet, az egy gyufaszálat sem dob el az erdőben. Oda úgy lép be mintha templomba, de legalábbis vendégségbe menne. (Illik oda puskával?...)"

Illik, és kell. Sőt még a motorfűrész is. Ha nem tünt volba fel, az erdők nagy része mesterséges telepítésű, a kisebbik része természetes felújítású, de szintén tervezett dolog. Ha ez nem tetszik, tessék tiltakozni a nagyüzemi mezőgazdaság ellen is, mert egyrészt szintén nem természetes dolog, másrészt a vadak életterét szorítja vissza.
Fel kellene már fogni, hogy az ember már annyira belenyúlt a Föld biológiai egyensúlyába (nem most, már jópárszáz éve túlmentünk minden határon), hogy az egyensúly csakis mesterségesen tartható fenn (már amennyire fenntartható). Ha valakit szidni akarsz, szidd azt a földművest, akinek anno maradt egy kis gabonája, aztán elcserélte egy állatbőrre a vadásszal, majd rájöttek, hogy be lehet iktatni egy köztes dolgot, a pénzt is, és ez egy jó buli. Na ott lett elbaszva az egész. Most ez van, ezt kell szeretni, és ebből kell a legtöbbet kihozni. A tervszerű vadászat megszünése fajok kihalásához vezetne már. Az adott területen elszaporodna egy faj, majd, természetes ellenségek hiányában az első nagyobb járvány vinne mindent, aztán lenne egy szép, üres erdőnk, némi dögbűzzel. Aztán persze, pár száz év alatt helyreállna a rend, ehhez csak az kell, hogy hagyjunk fel ott az erdőgazdálkodással, a mezőgazdálkodással, és ugyebár úgy az egész emberi jelenléttel. Vagy maradhatnak az emberek, csak akkor mindenki, térjen át a bogyógyüjtőgetésre, meg a bunkóval való vadászatra, saját célra.
Ja, hogy ilyen volt már, és nem tetszett, mert lusta dögök vagyunk, ezért inkább kitaláltuk, hogy minél többet, minél kevesebb munkával szisztémát?
Meg azért mégiscsak jó ez a technikai fejlődés, mert lehet netezni, meg tévében nézni más emberek halálát, és hétvégén száz kilométereket utazni, pár ezer embertársunkkal, hogy egy tóban áztassuk a seggünket....
Tudomásul kellene venni, hogy MI, EMBEREK basztuk el az egészet, de a vadászok, (többek között) leglább egy fenntartható helyzetet próbálnak elérni.

Külön kedvenceim az olyan hozzászólások, amik úgy kezdődnek, "Én nem értek hozzá, de...". Ha nem értesz hozzá, és sztereotipiákból próbálod elképzelni, ne csodálkozz, hogyha lehurrognak. A vadgazdálkodás, ugyanis nem a vad lelövéséből áll, bár az áll a folyamat legvégén, és a legjövedelmezőbb része is, de időarányosan nézve, elhanyagolható. Azt a vadat fell kell nevelni, életteret biztosítani neki (nem egyszerű dolgok, új erdőtelepítések jó része körbekerítve, gabonatáblák körül elektromos kerítés), megvédeni a tudatlan természetkedvelőktől (ja de aranyos őzike, még simogatni is engedi magát). Van, amitől nem lehet megvédeni őket: aratáskor kifejezetten kedveik, ha egy kombájn keresztül megy rajtuk, és azt is szeretni szokták, amikor elindulnak inni, csak hát a patak, meg közte van egy út, de az ott közlekedők a vadveszély tábláról nem vesznek tudomást.
Sokan vannak, akik tényleg az élelemszerzés miatt ölnek vadakat. Ők használják például a hurkot. Na, az a mókás látvány ám, látni a feltúrt földet, ahogy próbál kiszabadulni, a pár órás haldoklás után. Vagy szerencsétlen szarvas csak a szokásos útvonalán akart menni, de a szorgalmas földműves azt bekerítette:



Akkor szidjuk a földművest is? Jó, de akkor ne keresd a péknél a kenyeret, mert megsértődik, és nem ültet búzát, aztán termelhetsz maganak. Viszont ha betéved a veteményedbe pár szarvas, és reggelre letarolják, akkor csak mosolyogj elnézően, és ne követeld a halálukat. Még kimehetsz gombázni az erdőre. Vagy ha ennél egy kis húst (mert akkor ugye, elitéljük a nagyüzemi állattartást is, mert ott meg aztán vannak csuda dolgok), akkor vadászgathatsz saját célra. Mondjuk a mázsás kocát nem ajánlom, egyrészt, mert fenemód bosszús, ha faággal ütik a fejét, másrészt el sem akar abba pusztulni, feltéve persze, ha odajutunk hozzá. Ez pedig nem fog menni, mert sok-sok méterrel előbb kiszúr minket, mint mi őt, és sokkal gyorsabban szalad, mint mi. Ha mázlink van, nem felénk. Tehát akkor marad a kismalac, azt már könnyen agyoncsapjuk, ha az anyja nincs a közelben. Ha az első ütésre nem döglik meg, majd a tizedikre csak kifröccsenik az agyveleje.
(Nyulat könnyebb fogni: kiviszel egy jó nagy követ a mező közepére, és lerakod. a Nyúl, mivel kiváncsi állat, figyeli, mit csinálsz. Ezután jól megborsozod a követ. a nyúl még mindig kiváncsi állat, ezért amikor otthagyod a borsos követ, már rohan is oda megnézni. Körbeszimatolja, majd ahogy tüsszent a borstól, mert szét is loccsantotta a koponyáját a kövön. Horgászni is egyszerübb, teleszórod dinnyével a tavat, és amikor kijönnek a halak a partra pisilni, már könnyen el lehet velük bánni)
Oszt máris humánusak vagyunk, csak étkezési célra ölünk, gyalog járunk, és élvezzük a madárcsicsergést, nem kapkodunk, rohanuk, gyógyszereket nem fogyasztunk (ugyebár a gyógyszereket is kell valahol tesztelni, emberen meg csak a végső fázisba, önkénteseken), oszt negyvenévesen meg elpusztulunk.


A XXI. században vagyunk, az utolsó érintetlen területet már lebombázták, rázuhant egy vadászrepülőgép, felégettük, vagy egyszerüen csak odaengedtük végtermékeinket. Nem kell naivnak lenni. Elbasztuk a Földet, úgyhogy ha azt akarjuk, hogy a gyerekeink is tudjanak ezen a témán vitatkozni, szükség van a vadgazdálkodásra, és vele együtt a vadászokra.