Gázló TT

Remek szervezés, gyönyörű idő és nagyon jó társaság jellemezte a tegnapi TT a Bakonyban.
Kis csapatunk egy része már péntek késő délután megérkezett Veszprémbe, sajnos én nem lehettem jelen a csapatépítő estén (értsd: kajálás, piálás, fergeteges beszélgetés). Szombaton reggel autóval érkeztem Veszprémbe, kicsit korán értünk oda így rengeteg időm volt nézelődni, készülődni. Remek szervezés jellemezte az egész túrát. Még oda se értünk, máris kezünkbe nyomták a nevezési lapot. Amin lehetett volna javítani: Miután csak 7-től volt effektíve nevezés, ezért akkor megrohamoztuk a sátrat, kicsit lassan ment a dolog. Talán jövőre lehetne két sorrt csinálni, így gyorsítva a folyamatot.
Miközben páran sorban álltunk, a kocsiknál a teljes tanácstalanság uralkodott el. Istyunak eltört a váltógörgőtartó csavarja, így erősen kétségessé vált az indulása és olyan nincs, hogy a papa ne jöjjön a Gázlóra. A végén már lincshangulat kezdett eluralkodni a társaságon. A végén sikerült megoldani a dolgot Messi jóvoltából (köszönjük szépen), így rövid készülődés után elindult kis csapatunk, hogy szembeszálljon az aznapi távval és a rekkenő hőséggel.
Az első három ellenőrzőpont igen közel volt egymáshoz, így pillanatok alatt elértük. Megkapta mindenki a matricáját a rajtszámára és már roboghatott is tovább csapatunk.
A terep nagyon változatos volt. Reggel a csúszós fűnek és az egynyomtávos vályuknak köszönhetően többen is közeli barátságba kerültek az anyafölddel. A kedvencem az volt mikor László János "köszöntötte" Andort (?) egy esés után, majd három méterrel odébb már ő feküdt, mint nyuszi a fűben.
Személy szerint az egyik kedvenc szakaszom az erdős rész volt, ahol jó meredeken próbálhattuk ki biciklikezelési képességeinket.
Sajnos nem bírom magambantartani, így elmesélek egy szomorú történetet is. Történt hogy Smore is elesett egy helyen. Szerencsére nem volt nagy esés, de megtorpantotta a mögötte éppen felfelé haladó sort. "Kedvenc Cannondalees kollégánk" elviharzott az egész sor mellett arrébbtaszítva mindent és mindenkit, majd még odavakkantott egy "kedves" mondatott a hobbybiciklistákkal kapcsolatban.
Na itt mindenki a szívébe zárta ezt a gyalogot (sakknyelven: paraszt).
Jó szokás szerint a Gruppetto droidjai revansot vettek az emelkedőkön rajta. Kiderült , hogy barátunk csak egyenes úton olyan erős és menő...
No de vissza a vidám dolgokhoz. Elértük a 6. ellenőrzőpontot is és mivel példás rajtszámot kaptunk, melynek a hátulján nagyon jól fel volt tüntetve a szintrajz és az ellenőrzőpontok elhelyezkedése, már tudtuk mi vár ránk.
Következett a Köris - hegy megmászása. Hát mitmondjak, nem volt egyszerű. Ennek ellenére minden percét élveztem. Itt elszabadult a csapatban a pokol. Sas, Tomi és Smore megindultak felfelé. Én óvatos duhajként Resuahhal követtem őket. Egy kis idő után éreztem magamban annyi erőt, hogy felérjek a vezető hármasra, sikerült is. Majd innentől négyen folytattuk az utat. Szépen haladtunk felfelé jó sok kollegát beérve. Kb. a hegy háromnegyedénél egy köves szakaszon végülis leszakadtam a vezető hármasról, így negyediknek értem fel a Körisre pár perc hátránnyal. Fennt még a kisujjamon a körmöm is izzadt, de baromi büszke voltam magamra. :-)
Itt bevártuk a többieket és legurultunk a követkjező EP- re, Vinyére, ahol megszálltuk a helyi büfét és mindent megettünk amit csak értünk. Itt megemlíteném az időjárást egy példával. Levettem a fejkendőmet, kicsavartam belőle egy liter vizet, majd kitettem száradni. Mire befejeztük az ebédet csont száraz volt. Nem kicsit lepődtem meg. Szóval nagyon meleg volt tegnap napon.
Ezekután jöttek a gázlók a Cuha patakban. Aki tavaly is volt, mondta, hogy idén sokkal kevesebb víz volt benne. Ezt én spec nagyon sajnáltam. Az elsőn még szép óvatosan mentem át, de a végére annyira élvezni kezdtem a dolgot, hogy az utolsón már úgy romboltam át, hogy egy tankkal sem lehett volna megállítani. Ha lett volna idő még egy körre, tuti végigmentem volna mégegyszer ezen a szakaszon. Innentől Bakonybélig eseménytelenül telt utunk.
Bakonybélben tartottunk egy hosszabb szünetet, kaja pia nő, beért minket Henger is. felszívtuk magunkat a másik komoly emelkedőre.
Aztán nekivágtunk. Csak másztunk és másztunk a köves és murvás utakon egyre csak feljebb. Aztán jött egy kis szusszanó/becsapó nyeregrész és ismét csak másztunk. És egyszer csak felértünk. Egész nagy csapat várakozott már fennt a fák árnyékában és mindenki nagyon el volt fáradva. Mikor felértem én is nagyon anyáztam, de most mindenkit megbotránkoztatva azt mondom, hogy jól éreztem magam. Ami nagyon zavart az az, hogy már kegyetlenül fájtak az ujjaim a vacak köves szakaszokon, de az emelkedőn jól mentem és a végére még tudtam tartalékolni is némi erőt a lábaimban.
Innentől gyakorlatilag gurulóversenyt tartottunk a lejtőn, ami pár kilóméteren át még köves és homokos terep volt, majd hirtelen betonra váltott. Itt beértem Gyurit és Hengert és eluralkodott rajtunk az országúti filling és gyorsulgattunk a lejtőn. 73,4 km/h volt a maxom, amivel megdöntöttük a tavaly előtti sebességrekordot (Hori azt mondta tavaly ezt ők is átlépték, de nem mondta mennyivel).
Az utolsó EP-n bevártuk a kis csapatot és innentől együtt gurultunk be Veszprémbe.
Ott gratuláció, emléklapokát vétele, örömünnep várt minket.

Remek volt, tényleg. A sok országútis rendezvény után teljesen elfelejtettem, milyen jó is az erdőben tekeregni. Azt kell hogy mondjam, hogy meghatározó volt idén! Nagyon jól éreztem magam. Lehet az is szerepet játszott, hogy minden összejött tegnap. Remekül sikerült beosztani az erőmet, a frissítés is tökéletes volt, egyedül a fenekem és a csuklóm ment szét, amit legközelebb megpróbálok orvosolni (mára már el is múlt).

Adatokat nem írok, mert felhúzta az idegeimet a sigma pulzusmérőm, ami az utolsó fél órában sikeresen elvesztett minden adatot :-(

Köszönetek: Mindenkinek köszönök mindent. Nem emelnék ki senkit, mert mindenki nagyon rendes volt.
Képek sajnos nem készültek most. Fostam, hogy egy esésnél összezúzom a gépet, így inkább nem vittem. Peh, hogy végülis megúsztam mindenféle esés nélkül.

És akkor veletek jövőre ugyanitt! :-)