Sötét utcákban, szűk sikátorokban, szakadék felett táncolva, mélység alján testnek hódolva keresztutat tettél elém, kérdések kérdését

Nem ismerve, egykori ismeretet feledve menekültem magamba, magamat menteni

Tettél nem látható fájdalmat szívembe, kérdést lelkembe

Magyaráztam holtak útját, magyarázva vakság ködét, támolygó lépés értékét

Vártál türelmesen, kérdést adtál kérdésre

Adtál jeleket, utat léted virágaival szórtad elém

Mégis visszatérve sötét útra, szemed szomorúságával néztél reám

S adtál újabb keresztet, nehezet, gyötrelmeset

Könny követte könnyet, sírás zokogást, s ki nem mondott szó, de megtett tett, „igen”

S már mosolyodat adtak, érlelőt, virágot öntözőt

S test lett erős nemet mondani, szív igent rebegni, ó Szépség

S adtad Lelkedet, mutatva test halála lélek ébredése, test halála ismeret

 

Jeled ott van mindenütt, jeled itt van velünk

Fent az égen, más szemében, szívünk ránkragyogott szeretetében

Eged alatt kelő zöldellő rétben, Földünk Téged hívó bűvöletében

Bent csodáiban, találkozásokban

Kint meglátott világosságodban

Itt Vagy velünk