LATOMASOS CSODA GYERMEKKOROMBOL
Mashova es masutt mar leirtam, most ide is leirom:
Erosen ateista csaladban nottem fel, es magam is erosen Isten-tagado nihilista-ateista voltam 2004-ig.
Korabban, ateistakent, evekkel ezelott, valamikor 1998 utan a lakasombol felhivtam a Gong Radiot arra a felhivasra, telefonaljanak azok, akiknek valami csodalatos, megmagyarazhatatlan elmenyuk volt az eletukben. Ott is elmeseltem a dolgot, ezt megelozoleg a videokamerat beallitva: ugyhogy a szobamban folvettem a telefonalast videoszalagra, magam fele beallitva a kamerat, mielott tarcsaztam a hivando szamot.
Kisgyermekkoromban, a regi lakasunkban nagyon, nagyon sokszor ebredtem arra, hogy az agy masik vegen egy szellem ul az agy tulso, a labam feloli tamlajanal. A szellem laba az agyon volt. En aludtam belul, anyam kivul, es a szellem anyam labanal ult. Nem ismertem Rodin 'Gondolkodo' nevu szobrat, csak kesobb tudtam meg, hogy letezik egy ilyen szobor: a szellem - most mar tudom: angyal - ugyanis olyan pozban ult, mint az a szobor...
Kulonleges korulmeny, hogy Rodin-nek eme szobra az ugynevezett 'POKOL KAPUJA' sorozatabol szarmazik, azaz vallasi jelentese van szamunkra.
Minden egyes alkalommal - nagyon-nagyon sok ilyen alkalom volt - amikor felebredve raneztem erre az onfennyel, mertekletes sajat fennyel rendelkezo angyalra, o egy masodpercen belul elkerekedett szemekkel ram tekintett, mint aki eszre veszi, hogy nezem, mikozben kezet, amely az alla alatt volt ulteben, elvette a fejetol, majd felugrott, es a magasba emelkedve, kinyujtott karokkal, egyenes vizszintes tartassal atrepult anyam folott a szoban, es az agy mogott levo csukott ablakon at kirepulve tavozott.
Nem feltem tole - ma mar tudom, az Ur rendelte, hogy ne feljek tole -, baratomkent eltem meg, es mindig nagyon szerettem volna, ha marad. Sosem sikerult kozelebbi kapcsolatba kerulnom vele, mert mindig elszallt, pedig szerettem volna, ha egeszen kozel kerulhetek hozza.
Mindig ugyanugy tortent minden. Az egyetlen kivetelek azok voltak, amikor abban a pillanatban, hogy meglattam, gyorsan behunytam a szemem, hogy maradjon. Ez keves alkalommal tortent, es valtakozo sikeru volt. Egy esetre emlekszem, amikor ujra kinyitva a szemem meg mindig ugyanugy ult ott, de a szokasos formulat kovetve ram tekintett nagy szemekkel es tavozott, illetve egyetlen esetre emlekszem, amikor kinyitva ujra a szemeimet, mar nem volt a szobaban.
Volt egy alkalom, amit nem tudok hova tenni. Ekkor viselkedett maskent, es azt hiszem, nem o volt. Magar az elmenyre is csak homalyosan emlekszem. Valami borzalmas dolog.
Nem mondhatom el anelkul, hogy ne vadolnek meg valakit, egy ismerosomet, igy csak kovetkezteteseimet mondom el az elmennyel kapcsolatban. Tudom, hogy ez most furcsan hangzik, de ez van.
Vigyazni kell, hogy ne legyen lopas Isten aklabol. Ehhez annyit fuznek hozza, hogy a jo fa a jo gyumolcsokrol ismerszik meg. Nem teremhet jo fa - mondja Krisztus - rossz gyumolcsoket, es nem teremhet rossz fa jo gyumolcsoket. Krisztus eljovetele nem vilagbotrany lesz, amelyben akar a Fold minden orszaga benne lesz, hanem abszolut latvanyos, nyilvanvalo jelenes, angyalok ezreivel. Angyalok ezreivel jon el Krisztus. A vilag es annak politikai hatalma pedig a Satantol mukodik, es amikor eljon Krisztus, akkor oket el fogja itelni. Vehetnek akkor mar fel akarmilyen krisztusi gunyat es jelmezt, meg maskarat, eliteltetnek. Nem levaltjak oket vagy nyugdijba, netan bortonbe kuldik, hanem itelet zuhan rajuk.
Most visszaterek az eredeti mederbe.
Felnott ferfi formaja volt, merengve, gondolkodva tekintett kifele, elore az ablak fele, tul az ablakon gondolataiba merulve.
Aldom az Istent, az en Mennyei Atyamat Parancsa szerint a Jezus Krisztus altal, hogy igy megaldott, es ilyen kulonleges adomanyokat adott mar gyermekkoromban.
Ateistakent nem tudtam hova tenni a dolgot. Gyermekkent - nyilvanvaloan nem veletlenul, hanem eleve elrendelve - tudni veltem, hogy O Isten, de anyam mindig cafolta Isten letet, es engem sikerult ugy nevelni, hogy vegul sulyosan ne higgyek a Teremtom Letezeseben. Nemhogy nagyon sokszor beszamoltam ezekrol a jelenesekrol a szuleimnek, de anyamat nagyon sokszor fel is ebresztettem, felraztam, hogy 'megint itt van!', de gondoskodtak rola, hogy mire felebred, addigra mindig tavozzon. Arra is emlekszem, amikor felebresztve korholtam anyamat, miert nem ebred fel rogton, amikor szolok. Azaz sosem lathatta mas, csak egyedul en.
Ateistakent azt a furcsa, hatarozottan az ateizmus nevu vallast gyakorlo kovetkeztetest tettem, hogy valami volt ez, amit nem tudok megmagyarazni, de volt. Azaz lattam, hiszem, de mivel nem illik bele a vilagkepembe, ezert kenytelen vagyok ugy tenni, mintha nem lett volna. Marad valami megmagyarazhatatlan az eletemben, amitol akar kulonlegesnek is vagy elhivatottnak erezhetem magam, de mivel nem illik sehova, igy csak volt es kesz.
Nagyon sok tanacsot adott ez a latomas viszont arra az idore, amikor mar vallasos lettem, ami 2004 januar masodik feleben tortent meg.
Mielott barki balvanyimadasra gondolna, mert gyermekkent Istent egy kicsiny, felnott, idosebb ferfi alakjahoz kapcsoltam felsobb vegzesre, emlekeztetek mindenkit a Biblia ama helyeire, es az apokrifok ama kozleseire, amikor az irasok Isten angyalait hol angyalokkent, hol egyenesen Istenkent szolaltatjak meg. Azaz a gyoztes lenyek, az angyalok annyira egyek Istennel, hogy noha kulon szemelyek es szemelyisegek, de Isten Lelketol, Isten altal, a Mindenhatoval egyben szolnak, azaz bennuk sokszor egyenesen Isten szol, ami az o akaratuk is, azaz - ahogyan Jezus tanitotta - Isten akaratat cselekszik, amiert Isten gyonyorkodik bennuk es szereti oket. Igy nevezi tehat a Biblia is az apokrifokkal Isten angyalait sokszor kozvetlenul a Teremtonek.
Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy Isten angyalai nem mindig kell, hogy igazat mondjanak: kuldenek, kozvetitenek kiserteseket, sot, van, hogy hazugsagot is.
Rengeteg tanaccsal szolgal ez a gyermekkori elmenysorozat szamomra most, keresztyen eletemben szamtalan alkalommal.
Mindig ezt mondom magamnak: legyel bolcs.
Imadkozzatok erettem.
Molnar Ferenc Romabol.
