Sziasztok! Nekem egy keverékem (na jó, korcsom) küzdött az epilepsziával, bár elméletileg náluk kisebb az esélye annak, hogy örökletes betegségben szenvednek. Ennek vagy tizenöt éve, Pepsi akkor két éves volt. Az első állatorvos azt mondta, jobb, ha elaltatjuk, de úgy döntöttünk, küzdünk, amíg van rá mód, hiszen egyébként egészséges, jó kutya volt. Végül Seduxen szirupot kapott, azt mondták, hogy a roham előtt pár nappal kezdjük adni neki (az epilepsziás roham állítólag rendszeres időközönként jelentkezik, bár ezt én nem mindig így tapasztaltam). Úgy vettem észre, hogy többnyire nagyobb terhelés, vagy izgalom után-közben jött elő.

Egy ideig kapta a nyugtatót, majd lassan elhagytuk, mert a rohamok is elmaradtak. Úgy tűnt kinőtte, bár azt mondták, ilyen nincs.

Azzal együtt, hogy én úgy gondolom, nem szabad a kutyát szenvedni hagyni, biztos vagyok benne, hogy nem szabad könnyen feladni, mert van rá esély, hogy a kutya képes együtt élni az epilepsziával, esetleg el is múlik. Gondolom minden gazda el tudja dönteni, hogy hol a határ...