Irgalmad megmutat Téged, irgalmad ránk világit teljességében

 

Vakságunkban, magunknak alkotott világunkban eltakarunk Téged

 

S Te áttöröd a ködöt, áttöröd a falat

 

Mondjuk nem látunk

 

S itt vagy előttünk

 

Mondjuk hol lehetsz ? lehetsz ? – kétkedő mosollyal, hitben nem bízva

 

S Te kérdésre kérdéssel felelsz

 

Még mindig hitetlen szóval mondjuk, akárhova fordulunk, csak magunkat látjuk

 

S Te vársz, várod lesütött szemünket felemeljük, hit szívnyitásával Szemeidbe nézzünk

 

Hosszú az út, mi Hozzád vezet, szemünket felemelni irdatlan teher

Test kiált, válassz engem, gyönyört adok

Lélek szól csendesen, könnyeimet adom

Szemnek nyitása ellent mondani világnak

Szemnek emelése, hegy ledöntése

Szem mosolygása, lélek boldogsága

Szem Szemedben, megismert értelem