Ugyanitt írtam:
Arpad, Arphad: Egykori középiskolai térképemen is szereplő ókori város a mai Szíria északnyugati részén. Az Ótestamentum (2Ki 18:34, 2Ki 19:13, Isa 10:9, Jer 49:23, Isa 36:19, Isa 37:13) és az asszír ékiratok gyakran emlegetik. Harcolt vele már III. Ramman-Nirari is, de ami igazán ismertté tette, az a hosszú és kíméletlen asszír ostrom volt fél évszázaddal később. Bobula Ida részletesen tárgyalja, hogyan vesztette el a függetlenségét, miután Mati El (Mati Ilu) nevű királya Urartuval szövetségben Kr. e. 743-ban vereséget szenvedett III. Tukulti-apal-ešarra asszír királytól. A város erődje három évi kemény ostrom után esett el, Kr. e. 740 körül. Az ókori romok ma egy tell homokja alatt fekszenek Erfad, Rif’at vagy R’fat településnél, melybe Veronica Seton-Williams és kutatócsoportja ásott bele az 1950-es, 60-as években.
Mati El… Vajon mit rejthet e személynév? Talán itt is a médekről meg Él istenről lenne szó? Az Élő Istenről, akire nálunk még ma is esküdözni szokás? A Jézus utolsó szavai által megidézett „Éli”-ről, akitől azt kérdezte a Felkent, hogy az miért hagyta el őt? Kuriózumként szúrom ide, hogy a Tokarev szerkesztette kétkötetes Mitológiai enciklopédia szerint az egyik legfőbb hatti istenség neve „Eštan” volt (Gondolat, Bp., 1988)...
Arpad nevét egyesek a héber raphad ’szétteríteni’ igéből származtatják. Érdekes, hogy a nagy hódító hadvezérek születését gyakran olyan álmok jövendölték meg, amelyek például az országokat elárasztó folyamról vagy a nagy térségeket behálózó szőlőtőkéről szóltak.
Forrás: http://www.htmlbible.com/sacrednamebiblecom/kjvstrongs/FRMSTRHEB7.htm; http://www.allstarz.org/bible/word_damascus.htm; http://bibletools.org/index.cfm/fuseaction/Topical.show/RTD/Nave/ID/427; http://www.jewishencyclopedia.com/view.jsp?artid=1816&letter=A.
Arpad városát ún. újhettita államként szokás kezelni, mely a Hettita Birodalom széthullása után létrejövő apró királyságok egyike volt. Karkemiš, Patina, Sam’al, Gurgum, Que, Kummukh, Malatya, Tabal, Arpad… A „Tabal”-ról megjegyzendő, hogy a „Szubar” rontott változata talán, úgy, ahogy ezt Franz Hančar a bibliai „tubal”-ról gondolta. Hančar könyvéről (Urgeschichte Kaukasiens; Anton Schroll & CO.–Heinrich Keller, Wien–Leipzig, 1937) olvastam egy internetes honlapon Arpad városa után nyomozva: „Fundamental work on prehistoric Caucasus”. Lásd: http://www.geocities.com/Eureka/Enterprises/2493/circbibliog2.html.
Arpad város név szerint ismert uralkodói: Gusi (Kr. e. 870 körül), Arame (Kr. e. 858–834), Atar-Shumki (Attarsumk, Attarsamek ’Attar kegyeltje’, Kr. e. 805–796) és utóbbinak a fia, Mati El (Kr. e. 754–740).
Forrás: http://www.satrapa1.archez.com/articulos/antiguedad/NEOHIT/neocronologia.htm; http://64.233.179.104/search?q=cache:6vfHauqRAKQJ:www.beepworld.de/members42/gaboro/die-aramaeer.htm+mati%27el+arpad&hl=hu.
Lásd még: Karl Elliger: Sam’al und Hamat in ihrem Verhältnis zu Hattina, Unki und Arpad – Ein Beitrag zu Territorialgeschichte der nordsyrischen Staaten im 9. und 8. Jahrhundert v. Chr.; Festschrift Otto Eißfeldt, Halle, 1947.
A II. Sardur urartui királlyal szövetkező Mati Elről: Also called Tall Rif’at ancient city in northwestern Syria. Arpad is frequently mentioned in the Old Testament and in Assyrian texts. Coming under Assyrian influence in the 9th century BC, Arpad regained its independence in 754, and it successfully sided with Sardur II of Urartu until the Assyrian king Tiglath-pileser III defeated both Urartu and Arpad. Tiglath-pileser made Arpad the capital…
Forrás: http://www.britannica.com/eb/article?tocId=9009599.
Kr. e. 806–732: With the decline of Damascus, the northern Aramean state of Arpad (Bit Argusi) came to the fore. In 755, King Matiel of Arpad allied himself with Urartu (See 744–727) against the Assyrians, but they were defeated by Tiglath-Pileser III in 743. After a three-year siege, Arpad itself fell. Rezin, the son of Ben Hadad II, allied himself with Israel in an anti-Assyrian coalition. In 732 Tiglath-Pileser defeated the Aramean-Israelite coalition, and Aram, including Damascus, was divided into Assyrian provinces, collectively known as Aram Naharain (See 744–727). This was the effective end of Aram as a political entity, although the Aramaic language subsequently became the lingua franca of western Asia and replaced Hebrew as the spoken language in Palestine.
Forrás: http://www.bartleby.com/67/106.html.
Tiglath-Pileser's action was swift. By skillful campaigning he completely defeated Urartu in two years and repaired to Syria in 743 to receive tribute. The next year he laid siege to Arpad, which fell after a three year investment. The years 740 and 738 witnessed the sacking of Ullubu and Kullanu and it became evident that Tiglath-Pileser III aimed at nothing less then the liquidation of all states in the Levant (fontos helyrajzi kifejezés – II. Agum) to the border of Egypt.
Forrás: http://ancientneareast.tripod.com/26.html.
Arpad (Beit Agusi): Not to be confused with the Phoenician city of Arvad, Arpad was a minor Aramaean state north of Aleppo. Nem tévesztendő össze Arvad föníciai várossal, Arpad kis arameus állam volt Aleppótól (Halebtől) északra.
Arpad Jamkadhoz vagy Aleppóhoz tartozott Kr. e. 2000–1300 körül, utána következett a hettiták mintegy évszázados uralma, majd talán Karkemišé Kr. e. 1200–1000 körül.
A magunk részéről megjegyezzük még, hogy a zsidó nép etnogenezisében a Padan–Aramból származó népelemek meghatározóak voltak. Arvad (görögösen Aradosz, ma Ruad, Eze 27:8, 27:11) partközeli szigeten épült, ahová az édesvizet csatornákon vezették be.
Forrás: http://www.hostkingdom.net/Syria.html#Arpad.
Árpád város neve a magyar „árpa” szóval is összefüggésbe hozható. Annál inkább, mert Árpád-kori személyneveink között a következők fordulnak elő: Búzád, Kölesd, Rusd, Zob, Zoba, Zobas. Fehértói Katalin is gyűjtött belőlük a könyveibe bőséggel. Ráadásul a hurrik és médek által legősibb időkben lakott vidékre esik az Alsó- és Felső-Zab folyó. Az előbbi arabul Zab el-Asfal volt, és egyesek szerint innen a Bíborbanszületett által feljegyzett, Alsó-Zab menti szabart jelentő „szabartoiaszphaloi” név. Ebben a kérdésbe mélyebbre nem mennék egyelőre, sem az „Árpád” és az „Arafat” esetleges etimológiai kapcsolatainak vizsgálatába.
