A 'vállalkozó' többnyire az addigi TSZ-elnök lett volna (vagy volt is), a lényeget tekintve pedig minden maradhatott a régiben. Piaci körülményekre átállva ez legalább akkora csapás lett volna, mint volt a vagyonok szétosztogatása, nem egy helyen a jól megszokott urambátyám módszer szerint. A részhányadok kijelölése és a szervezeti lét megtartása pedig lett volna az arany középút.

Nem mindegy kinek a kezén van? Nem mindegy. A volt TSZ Elnök már vezette a TSZ-t. Tudta, hogy mit és hogy kell csinálni. No az ő kezén lett volna a legjobb helyen az egész. A parasztokat meg kárpótolták volna a privatizáció bevételéből. De ez már mindegy, a magyar mezőgazdaság már szét lett verve.

Ugyanaz. A piaci logikával ment volna szembe, ha az átrendezés alapját így vagy úgy, de a TSz-rendszer megtartása jelenti.

A TSZ-ek szétverése ment szembe a piacai logikával. Lóval szántani a nadrágszíjparcellát, az piaci logika mi? :)))

A nagyvállalkozásnak van egy olyan ritka hülye heppje, hogy csak nehezen tud leereszkedni a mikrogazdasági babramunka szintjére. Ha az üzlet jó esetben eléggé jövedelmező, ritkábban fektetnek plusz költséget az átalakításba. Ugyanez középbirtokon már jóvalta kényszerítőbb módon jelentkezik, a mennyiségi helyett itt a minőségire érdemes ráhangolódni, adott esetben mondjuk a bioélelmiszerre. 

Tudod ki hangolódjon a bioélelmiszerre! És itt le is zártuk az eszmecserét, mivel ez a bioélmiszer dolog valahol a körkörös védelem szintjén van. :)