TALÁN...

Talán, ha gyermek lennék ujra…
Vagy tán bolond lehetnék?

A világ egyre tágasabb.
Már játszanék, lebegnék,
már újra tűz a nap,
már fényben ég a távol.

A rend hálója enged,
majd újra összezárul.

*

Gyermek lennék, ámde fáj az emlék.
Csalán csíp, apró ujjaimban szálka.
S az eperfán nagyon magas a lomb.

Vagy talán szíves bolond lehetnék
s élhetnék fenn a sárga házban sárga
virágok közt, nyakamban kis kolomp…

S csak nézelődöm. Itt az árok.
Járok, tűnődöm, állok, újra járok.
És egyre hosszabb telekre várok.

 PALINÓDIA

És mégse hagyj el karcsu Ész!
     ne éljek esztelen.
Ne hagyj el meggyalázott,
     édes Értelem.

Ne hagyj el, hadd haljak merész
     és tiszta, szép halált,
akár az Etna kráterébe hulló
     mosolygó Empedoklész!


1940. július 12-14.