Jenei Gyula: Hajnali lebegés

hullongó gesztenyék során
lépdel az ősz,
vizes szeme barna bánat,
szakálla rőt;

a medencék felett isten,
dús páragőz -
zsíros fodrokkal köszönti
az érkezőt;

langy reggeli fürdő, a fény
furcsán hasad,
a víz ölel, a szó kihagy;
a szívben bent

sajdul, ami volt, ami lesz,
s már nem szabad;
ahogyan nő az öregség:
épül a rend.