Eta7-173 Creative Commons License 2006.07.04 0 0 26

...Teljesen igazad van!

...hát már egész kiskoromban voltak eléggé különös dolgok...például előre meg tudtam mondani, ki tart éppen hozzánk hívatlanul is vendégségbe...:) és tényleg, úgy is lett! nem volt megbeszélve, hogy jönne bárki is...viszont fél órán belül csengetett az a személy, akit beharangoztam:)

...tudod...az az igazság, hogy mivel nagyon nehéz életszakasz volt nekem a gyerekkor, apám elrabolt, stb., azok a képességek, amikkel általában rendelkeznek az indigók, nagyon el lettek nyomva...és erre az is utal, hogy állandóan betegeskedtem... amikor végetért ez a része az életemnek,már voltam vagy 9 éves... szerencsére anyukámat mindig is vonzották az ezoterikus kérdések, s nagyon hamar visszanyertem eredeti állapotomat:) hogy mi is ez? nos...egészen kicsike koromban is, és ettől az időszaktól kezdve, láttam az energiákat... ezalatt azt értem, hogy pl. ha két ember veszekszik, láttam a közöttük ide-oda cikázó energiacsóvákat.(amire legélénkebben emlékszem, az akkor volt, mikor Ildikó néni, a dadus, nem engedte meg az egyik társamnak, hogy...asszem kéren még egy adagot valamiből...na, és akkor történt ilyesmi előszőr...vagyishát erre emlékszem. ez az egyik.

másik...soha, de soha nem találtam a helyem a közösségekben...folyton én voltam a fekete bárány, engem piszkáltak...de mindig. óvodában, bölcsődében, sőt egészen az ált.isk. 7-dik osztályig ki nem állhattak...aztán...valahogy felnőttek, és végre volt egy tűrhető 8-dik évem...

az volt a rossz, hogy mondjuk volt egy másik kis szerencsétlen gyerek, akkor én odamentem hozzá, próbáltam valahogy kommunikálni vele(nem feltétlenül szavakban...), de...sajnos ez csak rám volt jellemző...mert...számomra ez evidens volt.  de...egyik gyereknek sem volt  az, rajtam kívül...

...sosem tudtam elviselni, ha egy tanár felülről beszél. soha. ...volt egy matektanárom 8-dikban, akitől mindenki félt, mert...egyszerűen imádott mindenkit lealázni az osztály előtt, táblánál. én meg...mikor kiszólított, mint prédát,( mivel tisztában voltam azzal, hogy mindezt energiaszipkázás végett teszi(ezeket a kioktatós dumákat, és megszégyenítéseket)), könnyű dolgom volt, hiszen amit tennem kellet, az az volt, hogy egyszerűen nem adtam ki semmiféle olyan energiát, amiért aztán harcbaszállhatott volna velem...egyszerűen nem féltem tőle, mert a félelem is energiaveszteség...szóval teljesen úgy tekintettem rá, mint bármelyik másik embertársamra. és csodák-csodája, engem "valamiért" nem tudott megalázni.

vajon miért....:) szóval...vannak ilyenek.

egyébként voltam 2005-ben angyaltanfolyamon, nyáron, és ott is evidenssé vált, hogy indigó vagyok...például azért, mert  Judit képes érzékelni és látni az energetikai terünket...

egyébként pedig az egész elnevezés az aurából/energetikai térből ered...mert ezeknek a gyerekeknek az energetikai terük kék. különben miért hívnák "indigó"-nak? jah...egyébként voltam aurafotózáson, még kisebb koromban(amikor még nem volt központi probléma ez az indigógyerek-téma), és bizony ott is tökéletesen látszott a kékség(na jó, kicsit lilás...mint az indigó:)

meg... engem valahogy minden felnőtt egyenlő félként kezelt...legyen az például pont a Torta(matektanár, a rémisztő), vagy a családban bárki. mert...talán valahogy átment gondolati síkon az üzenet...hogy "hello, figyeljetek csak engem!!! így kell ezt csinálni!!" és...ezt el is fogadták.

....nem voltam nehezen kezelhető(mivel nem volt kivel-mivel ellenszegülnöm), viszont kilógtam ebből a világból elég rendesen...járnom is kellett sokáig pszichológushoz, még a rossz időszak alatt...de semmi használhatót nem tudtak mondani.

most hírtelen ezek jutnak eszembe...de még írok, ha lesz pár nyugisabb percem...mert ezek most nemigen mondhatók annak:)

Eta7

Előzmény: star-flower (25)