Szomorú valóság amiről írsz.
Szinte elcsépelt közhellyé degradálódtak a jogállamiság, a piacgazdaság és a hatékony marketing szavak, mert olyanok ezek, mint a lottó főnyeremény: sokan beszélnek róla, de csak kevesen élték át.

Sajnos ez egyre igazabb lesz a mi spéci szabadversenyes monopolkapitalizmusunkban, ahol egyre inkább a kínálat szabályozza a piacot a kereslet helyett. Ebből élnek ma a multik. Vagyonokat költenek jogászokra, akik jogi szempontból sziklaszilárd szerződési háttereket teremtenek, tízmilliók mennek el a konkurencia-elemzésre, és százmilliók a marketingre - viszont ezzel egyidőben megfeledkeznek az ügyfélről (vevőről, vendégről...stb.).

Emiatt aztán kialakul az ügyfelekben egy látszólag pénz- és időkímélő gyakorlat, amelynek köze sincs a jogállamisághoz, fügét mutat a legfőbb jogforrásoknak, mindez csupán azért, mert az elvakult makro-szemléletű megacég nem figyel oda kellőképpen az egyénre.

Megértem és elfogadom az érvelésed, az általad javasolt módszer viszont nekem túl alkalmazkodó és bizony az önérzetem (ami szerintem túlfejlett...) is összeráncolja a homlokát.
Egyszerű hétköznapi ügyfélként teszem fel magamban a kérdést: ha minden monopol helyzetben levő céggel kötött szerződésem minden módosítása, megszűntetése, vagy a számláik kifogásolása az ajánlott gyakorlat szerint fog történni, akkor jaj nekem!
Minden egyes cég belső ügykezelési rendszerébe bele kell magam ásni (panaszlevél célállomása, fellebbezés, megkifogásolás, nyomatékosítás...stb.), valamint posta-, telefon- és utazási költségeket rááldozva kell érvényesítenem az amúgy alapértelmezetten megillető jogaimat.

Mindezekre tekintettel harcolok a szélmalmokkal (és ez rendszerint jobban sikerül, mint Don Quijote-nak), nem nyugszom bele a monopóliumok érzéketlen ügyfél-politikájába.

Kicsit úgy vagyok ezzel az önérzeten túl, hogy ha magam is beállok az alkalmazkodó bárányok közé, akkor csak megerősítem a segéd-isten téveszméjében tévelygő céget abban, hogy a seggéből rángathat elő.

Hiszek abban, hogy ha lassan is, de bizonyosan közeleg az ilyen méltatlanságok végítélete, mert egyre többen ráunnak a packázásra, egyre erősödnek a versenytársak (oldódik a piaci monopólium), és jótékony katalikus hatása lesz annak is, hogy egyre jobban beépül a joggyakorlatba a komoly összegű nem-vagyoni kártérítés érvényesítése.
Ez utóbbi alkalmas lesz arra, hogy az indokolatlanul megindított fizetési meghagyás (és/vagy végrehajtás) során a vétkestől elmaradt munkabért, fájdalomdíjat, elmaradt hasznot is lehet sikerrel követelni. Ez külföldön sok helyütt remekül működik (Uniós tagállamokban is!), így ha a jogharmonizáció utóbb valóság is lesz, nemcsak politikai egérút, akkor jön a kutyavilág a multikra!:-)

Lehet, hogy a bilibe lóg a kezem, de vénségemre már nem változom...:-DD