Szia!

Természetesen magam is léttam, hogy csilapodtak a kedélyek jótékonyan, és mint azt jeleztem is, az elején és a végén is azért helyeztem el szerénynek nem is mondható soraim, mert elég aktív részese vagyok akár a témának akár e topiknak ;-)


A Ptk-s megközelítésed addig helytálló is, hogy a "szolgáltató kézhez kapta a felmondást" - azonban amit én az elvárható gondosságnak szoktam emlegetni, az épp annak ellenőrzési "kényszere", hogy ha a jelek arra utalnak, hogy nem érkezett meg a szolgáltatóhoz a felmondás (általában az írásos anyag), akkor a saját (nehezen megtéríttethető) károm csökkentéséhez, ami az időveszteségből, kényszerhelyzetekből etc. adódhat, "kötelességem" megtenni az ilyenmkor egy fokozattal erősebb "joghatályú" lépést, mely ebben az esetben bizony nem csak afelmonmdás újra elküldését jelentené, hanem a szolgáltató nem megfelelő eljárása esetén a következő lépcsőkben esedékes, alkalmazandó cselekményekre való figyelmeztetéseket és a már akkor beálló szerződésszegés miatti kötbérkövetelés bejelentését is kapásból. És ilyenkor nem árt egy jogfentaró nyilatkozat sem, amiben rögzíti az ügyfél, hogy milyen elhatárolásokat tekint magára és a szolgáltatóra a maga részéről érvényesnek pl. pénzügyileg...

És ha erre sem érkezik adekvát válasz vagy történik adekvát cselekmény, akkor ugyanez még magasabb "hőfokon", a vége pedig egy NHH-s bejelentés és polgári jogi útra terelés is akár. Ugyanis - függetlenül attól, hogy egyenrangúak vagytok - Te sohasem lehetsz ab ovo biztonságban egy ilyen "nyílt "szituációban.

Azt aláírom, hogy a Ptk. aranyszabályra (elvárható gondosság) nem feltétlenül lehet közvetlenül hivatkozni, de alkalmazni a magad részérőől azért nem árt sok ilyen esetben.



És ezek után talán még jobban megérted, hogy messze nem a szolgáltatók vélt vagy valós érdekeit akarom itt megvédeni, csak egy realista, önvédelmi alapú, tudatos fogyasztói/előfizetői magatartás mintát próbálok súlykolni ;-)


Abban egyébként - ismeretlenül is tiztelt, hiszen jogász én meg ugatom, de szeretettel ezt a szakmát - Apukádnak bőven igaza is van, hogy
"Hát a f@szom nem-e kéne" vagy "Hát a kisf@szom nem kéne?!"(mert azért én így tanultam ;-D)
de azért ő is ebben az országban él, ahol a "jobb félni, mint megijedni" alapállás kell ám a túléléshez ;-DDD


Üdv és mindjárt megyek akövetkező (off-s) írásművedre!
Robi