vilard Creative Commons License 2006.07.03 0 0 28894
 Végül megszületett...

 

 

DM 2006

 

Sár, sár, sár………….. ja és sár is volt még…

 

Döbbenetes, hogy nem lehet egy versenyen sár nélkül végig menni… Mégiscsak Ausztráliában kéne versenyezni… :- )))))))))))))

 

A verseny hetének csütörtökén meggyütt a beígért hidegfront és ezzel az esők. Bocs a viharok és felhőszakadások… Az első este még nem számítottam túl nagy sárra de amikor a szombati xterráig folyamatosan voltak kisebb-nagyobb esők akkor már gondolkodóba estem.

Aztán Xterra után leszakadt az ég és egész vasárnap hajnalig esett a Visegrádi térségben…

Mégis ki autókáztam a rajtba ahol meglepő módon csupa sár volt minden… A parkolóban találtam egy egész jó helyet és elkezdtem készülődni. Azt már biztosan láttam, hogy a Michelin XCR A/T jó választás előre de a Racing Ralph, hát nem meggyőző..

A sátornál hallom, hogy a súlyos patak meder ki lett szedve, ennek örülök, mert hogy van mód pálya vonalat változtatni… Talán több helyen is megteszik majd!

Most már nem lesz gumi csere ezért ezen nem rágódom tovább. Rajtszám fel, Kriszti a chipet is felrakja, szélmellény, kartyű szintén bejáccik.

Eztán már csak melegíteni kéne de az egész környék egy merő sártenger, ezért kihagyom… Majd Pap rétre felfele bemelegszem…

Telik az idő hamar,sisak, cipő is felkerül, indulás a depók felé.

Minden sáros… De itt még a vizes füvön egész tűrhető és rövid várakozás után elkezdenek beszólítgatni.

Simon Emese állítgat a fékén még mellettem, az anyukája aggódó tekintetének kereszttüzében…Ő nagyon okosan 1.8as sárgumikkal van… Irigylem is…

Rengeteg ismerős is kavarászik a környéken és köszöngetek jobbra-balra.

A legviccesebb Tóth Totya Tomi felbukkanása a csoda szép Project1 Trek vázzal és a tökre meglepő gumi választással. 2.0-ás Michelin Jet S slick gumi!!!!!! Aszongya, hogy Bertolis ezzel nyert VBt a Salzkammerguti sárban… Akkor neki is jó lesz. Monnyuk télleg elég technikás figura Totya. :- ))

Na az eleje beszólítódott, tódulunk utánuk… Állunk a rajtnál, szerencsére nem esik. Vicces de Fürtös pl, soookkal hátrébb áll mert nem lett beszólítva de sebaj majd meglószol az aszfalton.

Visegrád polgármestere, csúúúnya időhúzásból még köszöntőt mondd, jaj induljunk már. Még 3 perc. Aztán 1. 30 sec, 15 és síííííííííííííííp az UCI kedvéért majd fireeeeee is. :- )

Meglódul a massza és kitörünk a vonalak mögül. Ez a rész kifelé a parkolón keresztül az aszfaltig egy merő, hígkaki sááár volt… De annyira, hogy 150m után áztam már mindenhol… A balkanyarban, ami kivitt az aszfaltra parkolt egy autó aminek egy kedves sporttárs jól neki lökött merthogy ő levágja a kanyart… Ejnye-bejnye…

Kiérünk az aszfaltra, tudom mi vár rám… 33 perc Pap rétig végig felfeleeee. Nu akkor csak nyugisan. Érdekes módon alig akar felmenni a pulzusom, vajon milyen dolog ez?

De aztán ahogy melegedek bele, jobban esik a tekerés és bár mindenki megy el mellettem, nem gyorsulok, nem szivatom meg magam… Nyilván minden ismerőst lószoltatok meg pacsizunk is.:- )))

Aztán lányok közül felbukkan Valcsó Anikó, Horvi Ági. Emese és Heda jól leléptek. Ja és a közép távon csapató Balázs Bea megint itt van, nagyon küzd itt felfelé…

Tulajdonképpen akikre figyelni akartam az Naza és Ködmön, mert ők MX kupáznak.

Ködmön elég hamar lelépett de hagytam mert a pulzust tartani kellett. Naza meg lájtosan kezdett nagyon taktikusan.

Az aszfalt elején van egy sorompó ami után hallok hátulról egy nagy csörömpölést és jajgatást. Szerintem összementek az eszementek és csigaszedés lett… 8 perccel a rajt után… Őrültek…

Másik kép egy Giant Gyömrős srác, aki hol elmegy, hol lemarad és ezt játszuk vele sokáig.

Még Pap rét előtt megláttam Anettet aki eléggé kríziselt. Egy darabig mentem Vele de aztán télleg belassult így kénytelen voltam elmenni mellőle. Nem is tudom végig ment e…?

Fent a réten jött a jobbos, rövideknek a balos. Idáig tök jól ment és örömmel fordultam a terepre. Az erdész lak mellett elmenve látom, hogy ezek a marhabélák télleg a sípályára viszik a távot. Ilyen nincs… Garantált 15 perces tolás… Tök meredek, cipő csúszkál, még jó hogy van mászófogam… Ellenben megkapó látvány a színes mezőny felfelé szenvedve… A tetejéről visszanézek és egybefüggő a sor az aljáig. Hmmm akkor nem vagyok utolsó… Jön a saras lejtő amin végre elemében a Michelin! Elég kontroláltan lehet menni és csak azért sem szállok le. A háta viszont szambázik bakker. Leérve megint aszfalt aztán vissza az erdőbe… Ez még egy hete is saras volt nemhogy mostanra… Sokan összegyűlünk, tolás van lefelé, valaki káromkodik, hogy nem engedik el… Had menjen a dinnyefej meccselve a 69. vagy a 70ik helyért… :- (((((

Ez a singletrack lefelé Sztlászlónak szárazon csúcs szakasz, így sárban odafigyelős. Előttem egy spori lájtosan csapattya de nem akarok előzni mert minek?

Még a singletrack elején levettem a szemcsim mert tiszta pára volt és izzadt, majd beraktam a mezembe… Később majd elő veszem!

Leérünk végre a faluba és egy jó kis kavarós de nem túl kemény szerpentinen caplatunk fel az aszfaltig. Nahát itt van Noé Bali (bocs Henger akit Te láthattál az nem ő volt mert civilben állt az út mellet és buzdítgatott minket…). A zsaruk fogják a forgalmat, könnyedén át az úton és be a KisRigó kertjébe ahol van az első frissítő. Ez egy jó meredek füves emelkedő és nyeregben akarok maradni, kilógatom a nyelvem és küzdök felfelé, hallom az ordibálásokat nekem és köszi is de nem nézek semerre csak terhelem a pedált. Fent a tetején jön jobbról egy srác poharakkal a kezében de a balra mellettem levő emberke nyújtja a kezét erre átfut előttem, majdnem neki megyek és így már nekem nem tud poharat adni pedig bizti jól esett volna… :- ((

De aztán gyün az aszfalt mert ez az erdei  rész lett kiszedve így nagyot gurulunk, Ködmön előttem. Sajni azért nem ússzuk meg teljesen és bekell menni az erdőbe. Viszonylag járható amúgy, de Ködmön letarol egy fát előttem, pumpája leesik, adom vissza neki. Elmegyek mellette. Nosza megint itt a GiantGyömrős alak. Jéééé és Hédikénk is itten van. Jól veszi a saras lefeléket, patak átkeléseket. Le is érünk az erdészeti útra és nyomjuk át rajta. Ezt a patak melletti szakaszt Nazáékkal megnéztük és jól is lehetett menni. Most sem rossz csak több víz van a mederben… :- )) Heda az előtte bénázókat jól leugatja amiért kap is a fejére, de megvédem mondván az első helyre esélyes csajt ne ordítsák már le! Valahol Hedó kiesik a ritmusból a hülye kövek miatt és éppen elmegyek mellett de tudom minnyá jön úgyis. Haladunk tovább de nagyon csúsznak a kövek, és ahol sár van az esélytelen nekem kitekerni. Viszont az egyik emelkedőn ahol éppen tolom fel, gondoltam elkiabálom magam, hogy aki itt felteker az vendégem egy jégkrémre!

Mielőtt még megtettem volna hallom, hogy jön egy nagy fújtatás mögöttem és igen Heda volt az! Simán feltekert ezen a helyen… mammamija ki akar meccselni még ezzel a csajszival???

Hagyom is, hogy menjen csak és innen már többet nem is látom őt… Ahogy itt tekerünk tovább egyszer csak nagyon ismerős lesz a környék. Jééé erre az útra toltuk fel magunkat egy hete Nazáékkal. Ja akkor vágom már hol is vagyunk! De jó minnyá Tölgyikrek! De előtte még sirató fal… Csúszik nagyon a vizes kő, feltolom… Aztán Tölgyikrektől tovább a már bejárt úton és mire nagyon megörülnék, hogy minnyá Fagyos katona már kanyarodunk is be az erdőbe, hogy csúszkáljunk lefele a vízmosásba Psztkereszt fele… Na ez aztán az állat szakasz! Fékek elengedve a sár úgyis fékez, a lendület átvisz a köveken, gyökereken és örvendezek milyen jó a Michelin elől! Egy helyen bénázok el valamit de csak egy arc megy el mellettem és tűzök tovább. Kiérünk a falu tetejére, murva, aszfalt, stb. Hopppáááá itt egy itató és neeem hiszek a szememnek van egy slaaaagg! Kivárok 2 embert és nyomom a vizet a meghajtásra, fékekre! De jó tiszta a gépem! :- )))

Iszom is, kulacsba is tankolok és uccu!

Ez a felfelé, köves vizes, alig járható és egynyomos. Egy gőzgép utat kér, elengedem 2 méter múlva lepottyan a kövek miatt. Ő volt a 15ös számú bácsi. Toljuk tovább majd a síkabb részen tekerhető, jól esik. Majd kövek megint és leszállás, tolás és jön a nagyon meredek ami a fagyoskatona alá jut ki. Itt egy oszták középtávos csajszi nagyon neki áll kitekerni, kiabálunk nagyon neki,  a Fox teló csak úgy ragasztja a Meridája elejét a talajhoz majd pont a vége előtt nem megy mán neki és lerakja a lábát. És itt van a Fagyikatona, jöhet Dobogókő (DK) először. Persze az elején megállok mert a felesleges „terhet” már nem cipelem fel.

Aztán neki gyürkőzök és egy vicces jelenség mögött kaptatok felfelé. Vagyis a srác terepszínű nadrágban, bőr övvel és az övön bőr övtáskákkal jól megrakva cuccal halad rendesen, magyar katonai bakkancsban, egy kék össztelós gépen, taposó pedállal,  döbbenetes kulacs felfogási módszerrel. És egész jól megy felfelé, nem szakadunk szét de haladunk. Ez a mászás volt az utolsó terep rész amin felbírtam menni… A kövek között ügyeskedve lehetett menni és nem túl járhatatlan saras volt. Aztán jött a kerítés és tudom mingyá fent vagyunk!

Óóóó igen! Itt a lelkes szurkoló tábor! Meg is kapom az italomat(powerade)  Nazáné Anitától mert a BB tábor átvonulóban volt a másik itató zónába. Banánt is kapkodok befele aztán usgyiiii! Ahogy haladok az aszfalt felé látom még Dóri, Ani, Atesz csapatot! Szurkolnak is nekem aztán lelépek. Az aszfalt előtt nyomom befelé a powerade-met és kapok egy Powerbar szeletet is. Rakom zsebembe mert eccer már kicsinált de jó lesz az még valamikor. Lefelé az aszfalton száguldozok, ugrálok, hogy leverjem a sarat. Közben a féket is utána állítom mert most aztán nagyon fog kelleni! Sajnos tudom mi jön most és aggódom is a sár miatt de egész jól irányítható a bicaj via Michelin… :- ))))  Nincs is egetverő sár és lehet száguldozni. Néha bénázok és veszítem el a szekundumaimat de legalább nem tanyázok el. A nagy éles balkanyar előtt ahol a DK 2. mászókát is látni kérdem a bácsit, elment e már az eleje ott? Mondja neeeem! Örülök akkor. És jön egy dózeresebb út ami mán a Hoffman fogadó aszfaltjához visz le. De nem a Duna maratonon…Mert itt az aszfalt előtt be kell fordulni a terepre, át egy patakon ahol sármosás veszi kezdetét. Majd tolás mert kitekerni nem lehet az emelkedőket Racing Ralph(RR)-al. Küzdök a híg sárban ami legalább nem marad a bicajon… Mi a szöszért kellett ez a kurfli ide??? Tudtam a leírásokból, hogy új szakasz van de ez azért mégiscsak több a soknál…

Kicseszés de nagyon.

RR alig kapaszkodik még vízszintesen is szívok vele és ordibálni szeretnék… Szinte végig tolnom kell és kezdem értelmét veszteni ennek az egész versenynek. Ez nem lehet igaz, hogy nincs egy tekerhető nyomvonal ami esőben is valóban járható!!! Ez a borzalmas sarazás több mint kegyetlen. Mentálisan, fizikálisan is úgy szívja az erőt, hogy beszarás. Persze táplálkozás ügyileg jól állok a zselék időben, jókor hatnak, az izo ital is remek de ez nem kóser így…

Úgy látom tekerhetek egy helyen, bedokkolok elindulok de csúúúúszok mindenfelé és tépném ki a lábam mielőtt eldőlök balra de nem old a pedááál!

Az Egg Beater életében először nem oldott itt ki nekem… Szörnyülködök is rendesen és próbálom leheggeszteni a cangát magamról és juuuj de csúnyán morgok….

Ahogy itt bénázok felbukkan egy kék mezes sorstárs. Ő meg Maxxis Larzennel megy elöl hátul. Na szerintem az az igazi obiuborka… Ennek ellenére jól halad a fiú felfelé is elmegy, lefele is ügyesebb.. Ha nem lenne elöl a Michelin akkor lefelé is tolnom kéne. Basszus ez őrület. Psztlélek előtt van még pár technikás, vízmosásban ereszkedős lefelé aztán egy olyan meredek és rohadt csúszos saras domboldal után érjük el az aszfaltot ami nagyon betett. Lepattanok, lerohanok és nézem a bamba fejeket akik szörnyülködnek az újabb ufo jelenségen… :- )))

A faluba érve teljes közöny fogad… A helyiek szerintem nem is tudnak erről a mai versenyről… Döbbenet mennyire nem érdekli őket.

A főutca közepéről indul az aszfalt újra felfelé és be is fogom a kék mezes arcot. Ja megnéztem, a 14-es számú társ ő. Kicsit dumcsizunk és titokban reménykedek, hogy nem megyünk be terepre ahol egy ujabb idegesítő kurfli vár csak ránk… Szerintetek? De bemegyünk! DHPage vigyora mellett eltekerve megérkezik az emelkedő. Az agyagos emelkedő… Igen ez az a fajta ami elkezd felragadni minden kerékmozgás miliméterénél… Ezért hátamra kapom és viszonylag jó fogást találva csúszkálok felfelé… 14es előttem és eccerre Ködmön apó is felbukkan megint. Ő is dagonya szindrómában szenved…

Cipeljük hát felfelé a gépeinket és olyan mászások vannak itt amik idegtépően nehezek most. Felérek végre de takarítanom kell mert súrlódnak a fékek csúnyán. Kicsit jobb. Lefelé jön de rögtön utána hullámvasút és csak feltolni bírom. Fent vagyok, majd megint lefelé. Próbálok nyeregbe maradni és többé kevésbé sikerül is, néhány lábletétel befigyel. De végre megint itt a murvás. Ez a rész szokott saras lenni de sokat megy lefelé és lehet lazítani. Benyomok egy csokit és tapadok a kék mezesre. Ködmön sehol. Tök jól helyre tesz ez a menet de jön a fekete leves megint… Mert fordulunk balra az erdős részre ami eddig mindig betett. Még szárazon is borzasztó a nyomvályukban bénázni, ebben a sárban meghát eszement volt. A Michelin még fogott elől de RR hátul lehetetlenül vágodott kénye kedve szerint. 5-6szor biztos eldobtam a Giantet… Egyszer csak Simon Eme és egy Trek mezes apóca került képbe, Eme mondja hogy elzúgott és a h.váltója bekrepált de a Trek mezessel megoldották. Elindulok akkor megnyugodva, és ők is hamar elmennek mellettem és döbbenek, hogy miként tud ez a nőce így lefele menni…

Kiérve az aszfaltra, olajozok, kék mezessel pörgetünk tovább, Ködmön papa is felzárkózik. Ugye az aszfalton balra van Marót de sajnos a pálya jobbra van mert újabb siralmas kurflit kell tenni a sártengerben… vagyis az aszfalt újra terepre vált egy balos után és enyhe emelkedőn erőlködünk fel. Tudom itt is mi a dörgés minnyá lejtő jön. El is indulunk lefelé, ahol a kék mezes ügyesen csúszkál. Én próbálom RRt kontrolálni hátul. Aztán egy gyorsabb részen megeresztem a gépet és ez hiba volt. Az RR kitör hátul én kontrollálni akarom, ellen kormányzok és pár sec-ig úgy csúszok mint a salak motorosok a pálya kanyarban és végig fut az agyamon, hogy köszi ennyi elég volt, egyenesbe kéne rakni a bicajt mielőtt csigát szednék…de már késő… buuummm elzakózom a sárban és a bal térdem állatul beverve a stucniba… jajaj fetrengek a földön… Ködmön utolér, mondom neki végem van… Sajnálkozik ő is aztán felállok, összeszedem a maradékomat és tovább megyek. Kerék nyomos csúszka-múszka a menü továbbra is. Aztán pataaaaak! Vágom bele a brinyót és a sodrás viszi is le a sarat mert olaj az mán nincsen itt az tuti…. Átkelve olajozás, sorstárs bevárás és ….. csak neeeemmm???? De igen ez Janimaci, úgy bukkan fel mint szürke szamár a ködből… Tegnap még egyéniben ment az Xterrán ma meg itt nyomja a sárban a 100ast és utol is ért… Jól van Rohloffal megy, de akkor is, a mindenit. Ez kissé megtör lelkileg és nem csak emiatt de a feladást fontolgatom. Talán már Marótról be tudnék gurulni hamar, csodálatos, gyors aszfalton! Jaaaj de csábítóóóó! Ez a patak volt a pontosan 50.-ik kilcsi és 4:15nél járunk időben. Vagyis a tervezett 7 óra szertefoszlik és a 8 óra jön közelebb. 12 km/h-ás átlagsebesség… ne mááááááár!!!

Asszem ehhez nincs kedvem többé… Az aszfalt gurulás a Maróti itatóig jól esik de a szájízem már keserű… Nem fog ez menni.

Innen asszem elszabadult a lavina.

Az itatón nagyon kedves, nagyon serény emberkék segítenek, PB zseléket is kapok! DM életemben először zselé is jut nekem az itatón!! Ünnepeljünk! Eszem, iszom, ökörködünk a többiekkel mire Janez látványos szökésbe kezd és őrült módon elpedálozik… De diiiinnnyyyyeeeee!!!! :- ))))

Keresem a szemcsim, a mezemben de nyoma sincs. Túrok át mindent de sehol semmi. Húú ez kínos… Mi lesz így a saras lefeléken???

És akkor megapom a kegyelem döfést. Befut Naza is az itatóra… :- ))))

Oké tehát elkapott.

Még pár perec és neki vágunk DK 2-nek. Naza nem vár ránk vagy valami, saját tempóban nyomja felfelé. Kikezdi az idegeinket.

Jön a jobbos kanyar be a terepre és raknám is le kistányérra de semmiiii….csak hangos kerregés… XTRem életében elsőször nem akar leváltani kistányérra… Vissza középre, újabb próba…kkkrrrr…kkkrrrrr  a válasz… Aztaaaaaaa!!! Ez mán nem tréfás! A fele szintem még hátra van és nincs kistányérom??? Mentális padlón vagyok, lejjeb mán nem lehet szerintem. Megszivat a pedálom, az első váltóm, nem bírok RR miatt felfelé menni miiii vaaan máááár! Na ekkor lepöckölöm kistányérra, nem megy neki, sarkantyúzom mint Rózsa Sándor a lovát erre ledobja… megkönnyebbülten mennék felfelé végre de az állatja elkezdi kapkodni a láncot…. Végem van… Kistányéron mindenhol kapkodja fel és az agyamat dobálom szerteszéjjel… Ez durva… Tolom fel inkább. Többiek látótávon még de mennek el. Naza hátán a bicaja, felveszem én is. Borzalmas szakasz veszi kezdetét. Innentől nincs több nyeregben töltött idő. A felfelék híg folyós undorító emelkedők, a vízszintes részek is sarasak, nyomvályúsak és elnem tudom képzelni már, hogy DK-n ne adjam fel…  Irgalmatlanul szenvedek, hiába a zselé a víz már nem számít semmi és ordibálok nagyokat a sár felé, de nem érdekel már senkit sem és nincsenek is látótávban… Itt pusztulok el a sártenger közepén, szépen megkövesedve a DM hősi halottjaként, örök mementónak, hogy sárban Ecsém el ne indulj ha gyenge vagy és nincsen sárgumid…..  Fel sem foghatom hogyan de tovább tolom és megérkezem a murvás útra… Ez jó hír da az agyam projektora kivetíti a lefelé száguldás utáni újabb felfelét amit kistányér nélkül kellene abszolválni, a sárban jóóóó hosszan… Már őrjöngeni is gyenge vagyok… Igen el is érem ezt és tolom, tolom, tolom… Előttem Ködmön és mondom neki ne lepődjön meg ha DK után már nem leszek mögötte ugyanis kiszállok. 100%.

 

Irgalmatlan demotivációba kerülök és nem tudom mi fáj jobban, a bicajom amortizációja, a vádlim, a combom, a kezeim, a hátam, a szemem a sárdarabok miatt, vagy a rengeteg tolás…

Felérünk a lépcső soros cipelés után és talán itt lehet tekerni egy csöppet. Középpizzán is megy még de újra emelkedik, feltolom, Ködmön előttem. Jön a technikás mászóka aminek a jobb oldala járható-már évek óta- így máshol nem is próbálkozom. Végül a kistányérra is lemegy a lánc de gyenge vagyok nem jutok fel…

A tetején olajozok és mintha életre kelne a meghajtás. De jóóóó! Tudok tekerni megint! Új érzések szabadulnak fel bennem! Lehet hogy beérek mégiscsak??? Húúú de sok van még hátra…

Már a DK séta úton nyomjuk, fel a lépcsők mellett és itatóóóó!!! Itt vannak cukorfalat BBs itatóink és meg is kapom a powerademet! Mondom nekik köszi de adom fel minnyá… Neeee, sose add fel, tekerj tovább meg minden ahogy buzdítani lehet valakit elhangzik, és Dóri szemeibe nézve látom, hogy komolyan szeretné ha célba érnék de legbelül tudom ennek már lőttek…

Azért innen még elindulok és Ködmönnel megcélzom Sztlászlót, onnan a cél is közelebb van és sokat megy lefelé, az még jó is lehet… Fékeknek megint utánállítok és tépünk lefelé… Itt a sok kiránduló csak és kizárólag az aszfalt közepén hajlandó bóklászni így ordítok lefelé mindenkit, Ködmön a nyomomban. Végre be az erdőbe, csiki csuki, majd lefelé, át a csalánon de kartyű miatt nem érzem. Ködmön előre áll és tuti jól ereszti neki. Figyelmeztetem a végén a durva részekre és meg és érkezünk oda. Ő szuper ügyesen ereszti neki de én nekem nem megy… Próbálom rollerezve, úgysem megy… Leszállok lebénázok rajta… aztán elérem az aszfaltot megint… bakker egy hete tök szépen lejöttem itt de most hiába minden a Michelin ellenére is banga voltam…

Aszfalton a HBSE pofa bevár és gurulunk finoman. Majd balra be, újra mászunk a murváson. Beér a 89-es és 3an vonatozunk csiga tempóban. Jön szembe egy autó ami pontőr volt…Na ez kész…

Aztán jobbos és terep megint de még járható. Kezdek kalkulálni, hogy mégiscsak végig kéne menni… De ezt a sebességet tartva se érnék be sokkal 8 előtt az meg mán nem akaródzik… Bicajnak már mondjuk úgyis maxikampeca, de a szemem tele sárral (szemüveg nuku), hátam sajog, kezeim majdnem remegnek a lefeléken, váltásomnak annyi. És még van hátra 30km meg vagy 5-700m szint…Nem kockáztatok. Sajnos felfogom adni…

Szóval lefelé a piroson Sztlászlónak csapatjuk ügyesen, Ködmön űzi a 89-est én mögöttük. Aztán egyszer csak jobbra kéne menni a dózer út felé, de nem, egyenesen megyünk tovább 8-9km-es sebességgel kapkodva a levegőt… :- ))) Ki volt ez a marharépa aki a dózer út helyett ide vitt minket?? Tartsa ide az álcsúúúúcsát….

Ez a kicseszés tovább erősíti a feladást bennem és sajnos már Ködmönben is… Hiába érjük el a dózer utat és onnan Sztlászlót már nem akarok tovább menni. Tudom, mert ismerem a pályát, hogy mi van még előttünk és ez a lelki állapot már nem visz tovább. Súlyosan csalódtam a pályában, az RR-ben, a tudásomban, a térdem is ízekben, a szemem fátyolos és egyedül a Giantem az ami még mindig szerethető de az ő lelki állapota is – a fizikairól nem is beszélve- a végét járja… :- ((((

Ahogy gurulunk a frissítő felé, meglátják Krisztiék a rajtszámom és hú de nagy sietséggel készítik az italomat de kiabálok, hogy seeeeemi kapkodás…

Vége, befejeztem…

Egyértelmű, hogy ők is a tovább menetelre buzdítanak de számomra itt a vége.

Majdnem 7 óra alatt értem el Sztlászlóra, ennyi idő alatt már bőven a célban szoktam lenni… És még min. 3 óra tekerés van hátra… Ezt nem biztos, hogy lelkileg feltudnám dolgozni és nem akarok erdei remete maradni… feladom, Ennyi….

 

Ködmön is sajnos ezt teszi, de előtte még bekajálunk, iszunk rája, powerade-men megosztozunk.

A pontőröknek bemondjuk a rajtszámokat és könnyes búcsut veszünk a 2006-os DMtől…

Szívfacsaró érzés de józan ésszel belátom, hogy nincs bennem a következő 3 óra mentális készlete…

 

Elindulunk az aszfalton Visegrád felé…

 

Vége.

 

Vil