Kezdetektől fogva, ahogy Puthujjana mondotta, a menedékvétel a Három Drágaságban az, amitől valaki buddhistának számít. De ehhez először fontos érteni, mit jelent egy ilyen menedék.

"[i]Mert ami született, létrejött, összetevődött, és ezáltal felbomlásnak alávetett, hogyan lehetne azt mondani róla, hogy nem esik szét? Valóban, ez nem lehetséges. Ezért, szerzetesek, legyetek magatoknak sziget, menedék magatoknak, nem keresve külső menedéket; a Tanítással, mint szigetetekkel, a Tanítással menedéketekként, nem keresve más menedéket.[/i]"

(SN 47.14, Njánapónika théra fordítás)

"[i]A félelem-űzött ember menedéket keresve fut
hegyekbe, erdőségekbe, szentélyekhez és fák közé.
De ez nem biztos menedék, ez nem a legfőbb menedék.
E menedékbe rejtőzve, a bánattól nem szabadul.
Aki a Tanhoz, Buddhához és a szerzetbe menekül,
a négy Nemes Igazságot világosan felismeri:
a szenvedést, annak okát, a szenvedésen túljutást,
s a nemes Nyolcágú Ösvényt, mely szabaduláshoz vezet.
És ez a biztos menedék, és ez a legfőbb menedék.
E menedékbe rejtőzve, a bánattól megszabadul.[/i]"

(Dhp 188-192, Vekerdi J. fordítás)

A világban minden mulandó, saját magunkat is beleértve. Mert folyton valami állandót, biztosat akarunk találni, de ez lehetetlen, így szenvedünk. Ezért be kell látnunk, hogy nincs semmi ilyen a dolgokban, semmi sem ad biztonságot. Ha már nem keresünk ilyen talajt, akkor a szenvedés sem jelenik meg. Hogy ezt megláthassuk, ehhez adta meg a módszert a Buddha, s ezért menedék, mert a valódi biztonságba juttat el. Igazából ez nem más, mint önnön eredendően szennyezetlen tudatunk. A tudat és a Dharma valójában nem különbözik. Ha nem támaszkodunk a testi érzetekre, nem ragadjuk meg az érzelmeinket, s nem véljük a gondolatokat önmagunknak, hanem rátekintünk arra, ami mindezektől függetlenül folyamatosan jelen van, a tudat, ami olyan, mint a tér. Ebben megjelenik az egész világ, minden létrejön és elpusztul, de a tér nem változik ettől. Lehet fényes nappal, vagy sötét éjszaka, a tér maga ugyanaz. Nem keresve menedéket a testben, az érzelmekben, vagy a gondolatokban, nyilvánvalóvá válik a valódi menedék.