Dodómami Creative Commons License 2006.06.30 0 0 20624

Sziasztok!

 

Órák óta olvasgatlak titeket és gondoltam leírom én is a jelen helyzetemet, ugyanis több szinten tanácsra lenne szükségem.

 

Én is "válok", bár a miénk élettársi kapcsolat, de 11 éve tart és ez már felér egy házassággal. (Ha jogilag nem is)

 

A problémám a következő: anno, mikor megismerkedtünk, nagyon hamar terhes lettem (gyógyszer mellett) és mivel szerettem volna már gyereket, no meg volt már egy spontán vetélésem és a nőgyogyi is azt mondta, hogy eszembe ne jusson elvetetni, (ami persze nem jutott eszembe:D)így hát megmaradt a baba. A sors fura játéka, hogy nem egy, hanem 2 babám lett.

Gyermekeim apja ott maradt velünk, bár többször kértem, hogy fontolja meg és igazán nem fogok rá neheztelni, ha elmegy, természetesen akkor jön, amikor akar.

MARADT!

10 hónapig éltünk anyuéknál, aztán anyósomék vettek 1 lakást és átköltöztünk. Sajnos, mivel van 2 tesóm és a szüleim nem állnak jól anyagilag, mi nem tudtunk semmit hozzátenni a lakáshoz, így azt az anyósom nevére írták, bár a párom pénze volt benne.

Mivel csóró vagyok befogtam a szám és örültem annak, amit nyújtottak: egy normális élet lehetőségét.

Sok akadályt kellett legyőznöm (félsikerek talán) annak érdekében, hogy valahogy döcögjön a szekér.

Most mégis úgy érzem, nem tudok tovább így élni, nincs ugyan pasim, de egyszerűen meguntam ezt a kapcsolatot. (Ez persze nem ilyen egyszerű, nem csak ennyi)

 

Megkértem a párom, hogy próbáljunk meg külön élni és azt is kértem, hogy költözzön vissza a szüleihez. Válasz:"miért én? Ez az én lakásom!"

Szóval menjek a lányokkal, ahova akarok.

Nagyjából számítottam erre a kérdésre, mivel ő egyszerűen fel sem fogja, hogy "min szívtam fel magam ennyire". Nem egyszeri dologról van szó, tehát nem sértődőst játszom, hanem elegem van. Nem érti.

 

Most jönnek az "apró" szurkálódások, (eldugta a telefont) és attól tartok, semmi jóra nem számíthatok.

 

Az érdekelne, hogy jogilag "követelhetek" e valamit tőle?

 

Bocsi, hogy így elsőre ennyire hosszú voltam, de ez a minimum, amit le kellett írnom.

 

Dodómami