Utánanéztem a Dillon-könyvben ezeknek az 1863. és 1864. évi büntetőhadjáratoknak.

Mindkettőre a nyári hónapokban került sor és mindkettőt Alfred Sully tábornok vezette Sibley tábornok parancsára. Sully csapatai főleg Iowa és Minnesota államok és a Dakota Territórium milíciáiból kerültek ki, mivel a reguláris csapatok ezidőtájt a polgárháború csatamezőin harcoltak.

Sully hadteste 1864 nyarán kb. 2.200 főből állt.

1863. szeptember 3-án került sor a Whitestone Hill-i ütközetre, amely az 1860-as évek egyik legnagyobb indián csatája volt, mégis alig van megemlítve a történelemkönyvekben.

Sully hadteste itt rátalált egy kb. 3.000 főt számláló dakota táborra, amelyből közel 1.000 fő volt a fegyveres harcosok száma. A dakoták harci főnöke az az Inkpaduta (Scarlett Point – Vörös Pont) volt, aki 1857-ben az iowai Spirit Lake melletti békés telepesek lemészárlásával szerzett magának kétes hírnevet. Inkpaduta Whitestone Hillnél a teljes pusztulásba vitte harcosait: kb. 300 dakota harcos esett el, ezen felül a katonák fogságba ejtettek vagy 150 nőt és gyereket.

A következő év nyarán  Sully oszlopa ismét felvonult a Missouri mentén. Killdeer Mountain-nél ütköztek meg a sziúkkal, akik között ezúttal sok lovas nyugati sziú (lakota) is volt. A haditechnikai fölény ezúttal is az amerikai csapatok fényes győzelmét hozta meg: az őslakók 35 harcost vesztettek, bár Sully jelentésében 150 elesett indiánról írt. A hadsereg veszteségei minimálisak (néhány fő) volt.

A Killdeer Mountain melletti győzelem után építette fel Sully a Rice-erődöt (Fort Rice), amely részben a lakoták ellenőrzésére, részben a velük való kereskedésre szolgált az elkövetkező 15-20 évben.