Köszi a választ.

Néhány plusz infó, ami árnyalja a dolgot.

A nagylelkű srác nekem nem haverom, hanem rokon, mégpedig a közeli, nagyon közeli rokon, konkrétan a párom testvére, akit meglehetősen megvisel ez a történet, mert szereteti a tesóját.

Én pedig nyílvánvalóan szeretem a párom és próbálok tenni valamit, a nagylelkű embert is csípem amúgy.

 

Aztán van itt még adalékos infó, ami tovább bonyolítja a dolgot.

Hogy is fogalmazzak?

 

Annó Murányi Úr (tudjátok a sonys tvs nagyvállalkozsónak) volt egy mondása ami nagyon megmaradt bennem, ifjú emebreként. Konktrétan a bolti beosztottjairól beszélgettünk és ezzel kapcsolatban hangzott el az aranyigazság: "Bizonyos intelliegencia szint alatt csak erőből lehet hatni valakire".

Akkor engem nagyon meglepett ez a kijelentés, de azt gondolom hogy abszolút valid sajnos.

 

A mi történetükkel annyiban függ ez össze, hogy a szóban forgó emberkék nem az iq fájter kategória, nagyon csípem a fickót , de nem egy komplikált lélek. Tehát észérvekkel, racionális módon nem lehet motiválni, a felesége meg legfőképp sehogy nem lehet, ő abszolút elvakult. Tudjátok mint a mekdonálcos, emvéjes, hitgyülis stb. ha agyonvered akkor is az lesz az utolsó szava amit bemagyarázott magának.

 

Amiért leírtam ez az hogy érezzük miért reális alternatíva a magánnyomozó, objektív dolgok nélkül nem fog történni semmi, mindaddig amíg pl. a gyerek nem jön haza kiborulva az iskolából hogy azzal basztatják naponta hogy az apukád nem is az apukád. Vagy a nagylelkü csávót pofánröhögi valami "jóakaró" hogy mekkora ribanc a felesége...