"a fehér amerikaiak a mai napig idegenek és gyökértelenek az amerikai kontinensen,

 

Ezt eléggé túlzó megállapításnak tartom, szerintem az amerikaiak legalább annyira otthon érzik magukat Amerikában, mint mi itt kis hazánkban.

 

 nem tudták kialakítani a spirituális kötődésüket a tájhoz, a földhöz,

 

Ezzel itt a főváros peremkerületében én is valahogy így vagyok. Vidéken, közel a természethez bizonyára könnyebb spirituális kötődést létrehozni. Engem inkább az köt lakótelepi lakásomhoz, hogy jobbra nem telik. Nagyszüleim házát peidg, amelyhez tényleg éreztem valamiféle spirituális kötődést gyermekkoromban, ledózerolták és egy randa panelt húztak fel a helyére.

 

ezért is van az, hogy egy átlag euro-amerikai élete során 3-4 alkalommal is lakóhelyet változtat."

 

Minden euro-amerikai bevándorlók leszármazottja, olyan embereké, akik szó szerint mindent maguk mögött hagytak azért, hogy új életet kezdhessenek egy idegen földön, melyet egy óceán választ el az Óhazától. Az "ahol a házam, ott a hazám" filozófiája némileg a génjeikbe lehet kódolva. Nem kötődnek annyira szülőhazájukhoz, szűkebb pátriájukhoz, mint mi, őseink földjébe gyökerezettek, kevésbé vállakozó kedvűek, kis nemzetünkhöz szokottak. Vegyük figyelembe azt is, hogy ők költözhetnek az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig, a kanadai határtól a mexikóiig, mindenhol Amerikában lesznek, ahol angol nyelvükkel, amerikai (egyesek szerint anti-) kultúrájukkal vidáman elboldogulnak, míg ha nekünk itt Európa közepén 500 kilométerrel arrébb kellene hurcolkodnunk, máris idegen nyelvet kellene tanulnunk, idegen kultúrába kellene beilleszkednünk.