„a szakemberek szerint a folyónevek a legősibb »alakulatok«”
Ez csak a nagyobb folyókra, folyamokra érvényes: annyi az oka, hogy általában ezek mellett mindig élt annyiféle népesség, hogy ha az egyik lecserélődött is, a többi mindig továbbvitte a nevet.
„Igaz, akkor a török-csuvas eredetnél régebbi kell legyen a név is.”
Elvben belefér. Az s végű Temes, Maros, Szamos, Körös csoportba remekül belefér, és ezen nevek a római birodalmat megelőző korra mennek vissza (a Temes például rokonítható a Temzével, bár erről hallgatnak a szótárak). Egyetlenegy bökkenő az aránylag késői adatolás; ilyen esetben ugyanis illenék honfoglalás előtti (természetesen nem magyar) adatot is feltalálhatni.
„Ja, és rögtön egy helyesírási kérdés is: a »pleisztocén kor« vajon nem kötőjellel írandó? A »pleisztocén« melléknév?”
Az első, a könnyebb: kötőjelet semmiképp se használunk, ugyanis az az egybeírás egyik speciális esete, és semmi nem indokolja a használatát (leginkább indokolhatná jelen esetben a szótagszámlálás szabálya, de az csak többszörös összetételekre terjed ki, márpedig a pleisztocén és a kor is egyszerű szó; illetve a néma betűre vagy a magyarban szokatlan bonyolult betűkapcsolatra végződő szavak utáni kötőjel, de ennek se teljesül a feltétele). Tehát abban biztosak lehetünk, hogy vagy különírunk, vagy a teljes egybeírást alkalmazzuk.
A kettő közötti döntést a két tag közötti viszony megállapításával célszerű kezdeni. Jelen esetben a pleisztocén főnévi minőségjelzője a kornak, hiszen áll az Ez a kor (a) pleisztocén parafrázis. A főnévi minőségjelzőket (bizonyos speciális eseteket leszámítva) különírjuk, így a pleisztocén kor írásmód a helyes.
