A különleges egység új misszióit a terrorista-ellenes tevékenység jelentette, a szó legtágabb értelmében. A feladatkör nem olyan volt, mint, például, a német GSG-9 profilja, és elsősorban a kormányellenes megmozdulások leverése, illetve a zavargások kontrol alá vétele volt a feladat – legyen az akár a köztudatban meghonosodott terror, kormányellenes tüntetések vagy nemzeti szeparatizmus. Már 1977-ben a Dehliben székelő kormány nemzetbiztonsági igazgatója Sarasavába rendelt 500 tibetit, hogy rendet teremtsenek a vidéki helyhatósági választásokon kitört zavargások helyszínén. Miután ezek a választások komolyabb incidens nélkül zárultak, Sarasavában hagytak 60 kommandóst, majd újabb 500 katonát vezényeltek a környékre, és végrehajtottak egy sor terrorista-ellenes ,,gyakorlatot” melyek igen komoly lélektani hatással voltak a lázongó lakosságra nézve. Az új ,,szolgálat” továbbra is Különleges rendeltetésű határerők főinspektorának hatáskörébe tartozott.

Egészen 1984-ig, míg Indiában meg nem teremtették az önálló terror-elhárító egységeket (a GSG-9 és az SAS mintájára), addig a tibeti kommandók voltak a kormány legfőbb erői bármi fajta terror-cselekménnyel szemben. 1984 közepén a tibeti egységeket irányították a fellázadt szikh nacionalisták megfékezésére, akik bevették magukat a fő vallási szentélynek számító ,,Arany-templomba”. A kommandósok gyakorlatot hajtottak végre Sarasáva mellett, majd június 5-én, éjszaka, végrehajtották az ,,Arany-szentély” ostromát. Véres mészárlást végeztek, de ez különösebben nem nyugtalanította őket, hiszen a szikhek ugyan annyira idegenek voltak számukra, mint ők – tibetiek – India többi nemzetisége számára. Ezenkívül, 1984-ig a tibetiek őrizték az indiai politikai elitet, többek között a miniszterelnököt is, amíg le nem váltotta őket a különleges testőr-testület.