Mint ahogyan az gyakran megtörténik, az indiai hadsereg nagyobb része igen hűvösen fogadta ezt az ,,újdonságot”. Mindössze egy évvel az alakulat felállítása után, az indiai haderő főinspektora kiválasztott 120 tibetit, akik közös hadgyakorlatot (,,Garuda”) hajtottak végre egy indiai dandárral Singh környékén. A reguláris haderő katonái három napon át sikertelenül próbálták elkapni a tibeti diverzánsokat, illetve megakadályozni akcióikat. Ezzel bizonyságot nyert az alakulat magas képzettségi foka. Mindettől függetlenül, de az is lehet, hogy éppen emiatt, a hadsereg továbbra is kritikus szemmel tekintett rájuk.

   Közben a tibetiek különleges határ-alakulatai tovább tökéletesítették tudásukat. 1964-től a kiképzési programjukban megjelent az ejtőernyős kiképzés. A Különleges rendeltetésű határerők főinspektora elsőnek kapta meg az ejtőernyős képesítést az Agra melletti ejtőernyős központban. Az edzésprogramot amerikai kiképzők vezették, akiket Sarasavanban szállásoltak el, Saharanpur közelében.

Az alapítók alapötletével ellentétben, a tibetiek különleges alakulatai sohasem vettek részt nyílt harcokban a kínai hadsereg egységei ellen. Viszont a tibeti diverzánsok meglehetősen gyakran szivárogtak át a kínai határon, különböző titkos hadműveleteket hajtottak végre, például, detektorokat helyeztek el, melyekkel az indiaiak regisztrálták és tanulmányozták a kínaiak nukleáris kísérleteit és rakéta-tesztjeit.

.........

showtime

Ragaszkodom a nemzetközi kifejezéshez:))) Mellesleg, ugyancsak ,,magyar eredetű".:)

........

 

Folytatás következik.