Girosz: az ősi tőből (gir) g>zs hangváltozással jött létre a mai „zsír” szavunk. Az utótag -osz az „oszt” ige régies adagja. A szó hun jelentése tehát: 'zsírt oszt', vagyis hizlal.

Kóla: őshun tő a "kó" (lásd: kólint, kóma sat.), jelentése: 'kábult'. A -la hun gyök pl. tombo-la, La-jos, la-banc, jelentése: 'valamivel ellát'. A „kóla” szavunk tehát ősi jelentésében: elkábít, megmérgez.

(Forrás: delibab.hu)