Már találtam is párat itt:

A testrészek nevei



ajge agy, velő //M Még megvan a tővéghangzó, a XVI. sz-ig. Természetesen – a magyar nyelvben, és ha nem szerepel külön a hivatkozás, mindig a hun és magyar nyelv viszonyáról van szó. Az ősmagyar korban nincs még gy hang.

alje áll //M A „fej alja”; véghangzóval. Megmaradt az alj szónk is.

bana láb //M Talányos a bánya (ahol bányászat folyik), és a bánya (szláv „fürdő”) egybeesése. Valósznű azért, mert a hegy lábánál bukkan ki mindkettő: a fürdő és a bánya tehát egyaránt a hegy lába. E!

[*buka boka //M A *csillaggal jelölt szavak feltételesen szereplő, ún. kikövetkeztetett szóalakok. Ebbe a csoportba csak néhány nyilvánvalóan, szinte biztosan meglévő szó jutott be. A buka a tivi (tű) szónál fokot jelent, akkor a boka nem más, mint a lábszár foka.A szóeleji b, p, f gyakran átmegy a szomszéd hangba. ] E!

gheir kar //M Hangtani eltérése a magyartól csekély. Nincs már meg a tővéghangzó! A „r” - képző. A karolás: kerítés, „ker” tő keresendő, íme, itt van. A szó igei alakja:*gheirin lehetett, ez a kér magyar szó. Feltételezem a *gheize ~ kéz szó létét is. E!

girze arc //Mr Valószínű, hogy a körző, „száj körüli” a jelentése. Ősi szónak kell lennie. „Mai „arc”-unk orca volt: orr + száj, ez más szó.

hije íny //M A régi heu, heju, híje szavakkal kapcsolatos, amelyek a padlást jelentették, a „híját” a háznak. Tehát itt: szájpadlás, majd értelembővüléssel minden ínyt kifejezett. A hiátus: híja van, hiány van valamiből. Nehezen védhető a más nyelvből való eredeztetése. E!

[*ini ín //M A len ősi neve, az erős rostú növényrőlkapta nevét az ínszalag.] E!

iri ér, vérér //M Ez a hun-kori szó alapja az ered, erő, iram, ér, stb. magyar- kori szavaknak. E!

jata hát //M Sok szóeleji j változott h – ra. Meglehet, a játi szó („elefánt”) ennek a képzett melléknévi alakja. Akkor háti, hátas lenne, ami nem számítana csodának, hisz az elefánt ősi személy- és teherhordó állat. Háti, hátasállat.

kezi kéz //M A tővéghangzó lekopásával rendszerint megnyúlik a tő magánhangzója.Feltételezem, hogy volt gheize v. gaize, kaize alakja is a szónak, egy más nyelvjárásban. Igei alakja gaizin v. keizin lehetett, ami gaizni – keizni: hangrendi elkülönüléssel és ol, el képzővel a gázolni és a kezelni szavakat eredményezte.

[*kuna könyök //M Esztergom régi neve: asarkuna utótagja. (Papp Váry Árpád: Magyarország története térképekben (Arab világtérkép…,1154.) A második „k” a magyar szóban már képző. Ugyanez a szó a könyv is, a „v” utólagos elem, hiátustöltő. A névátvitelt az azonos működés: nyíló-záródó mozgás sugallta. A kultúra fontos hordozó eszköze a könyv! A Világkönyök név is elgondolkodtat Buda közelében, a Dobogókőtől nem messze, északra. A „világ szíve dobogásától” nem messze. (V. ö.: a Dalai Láma ezért látogatott el Dobogókőre, az akkori nyilatkozata szerint!)]

levil tenyér //M A levilin ige azt jelenti, hogy szétterülni. A hun szóalak itt is „megfejti” a magyar szó titkát. A falevél is szétterül, levélként. Különösen egyes fajtái hasonlítanak a tenyérre. Ez tehát a mai levél szavunk, de a tenyér szó is a szétterjedéssel kapcsolatos. V. ö: Kisterenye. A névátvitel miatt elfelejtődött a zezi, zize (levél) hangszó. E!

{lezu nyelv (elvont) //T? A szó a török nyelvben is megvan.}

oi szem //Mr V.ö.: tetőnyílás; og, ig, eg, ok gyökök. Az oroszban ma többes számban használatos: „Ocsi csornüje…”: fekete szemek…

ontágh ondó //M Ontó volt előbb, a „t” zöngésedett. Íme, folyamatos melléknévi igenév, mint a szamtagh ~ szántó.

Onteszer hímvessző //M „Nemzőszerv.” A /pusz/ szó szinonímájaként más a stílusértéke - a szóelemek jelentéséből is következően.

ore, orem orr, orom //M Nem jó, ha valami ormótlan. Az Orum az Ararát orma.

phe, fé fej //M Halld: fékető!

pige fog //M „Foggal fog”, most már higgyük el.

puge, pugekh fogazat //M Kár tagadni. (A német kézzel-karommal fog.) E!

{pugin fogni //M Szinte nincsen „azonos alakú szó”! A megfogás, megragadás igéje az állati fogazatra emlékeztet, amellyel történik a művelet, ti.a „fogazás”. A latinban és latin nyelvekben is megvan, tőrrel, ököllel vívott harc fogalomkörét adja. A léthez szorosan kötődő fogalmak ősiek, e hun szavak latin nyelvből való származtatásának a gondolata is hibás. Mindamellett a hun – latin nyelvi párhuzamokkal számolnunk kell. Közvetlenül a hunok Kárpát-medencei tartózkodásától, vagy a szkíták ittléte óta, ami az idő távolába mutat, amikor a latin még nem volt. De – az etruszkok időt átívelő közvetítése révén - sok közös hun-latin szó kerülhet elő a jövőben.}

pusz fasz //M Túlélő szóalak: van vér a pucában, puszi… A p>f -hangváltozás szó elején általános.az „ősmagyar korig”. Behisztúni v. perszepoliszi feliraton: Visztászpahja pusza ~ Hüsztaszpész fia. Mint ez: apja fia, azaz az óperzsának tudott kifejezés magyar birtokos viszonynak felel meg. A pusz szó itt vkinek a fia – jelentésű. Nyilvánvaló összefüggést látok a hun és az óperzsa- és feltehetően szkíta - jelentés között.

su kézfej //M A /subir/ hun szó alapja is: kézszövetség, vagy maga a vérszerződés. A sumír nyelvben is kézfej a jelentése. A megszentelést is e kezekkel végzi a pap. A /su/ és /chü/ (hű) összetétele: /suchü/~szent, örök. Ebből ered a sújt szavunk is: a sújtó kéz büntet, az áldó szentel, örökít. Az Úr, a Próféta kezét műalkotások sora örökíti meg: az örökítőt! Ez a szó adta az alapját a kézi munkálkodások kifejezésének is. E!

sujekh kézfejek //M A sulyok, sulykol kapcsolata a hun szóval nehezen tagadható. (Névátvitel.) V. ö. még a súrol, sutykol, suhint, sőt a hun /suchü/,/suchütin/ szavakkal!

{súr, surim köszönet, köszönöm //M A kézfejjel végzi a kézfogást: ez a köszönet módja hun elődeinknél. Egyúttal ez az érintés, érintkezés névigéje (név és ige). A súrlódás és súrolás szava is, amit átvettek a legyőzött és szövetségessé tett gótok is. A német nyelv is őrzi szavunkat (scheuern).

szá(h?) száj //M Iszák, iszákos, száj… A „j” és „h” hunban, magyarban egyazon hiátustöltő volt.

szerti szív //M Szer-v! Néha ezt is szer-elni kell… A szer szó a magyarban nagy burjánzású ősi szó. A szlávban is megvan, de nincs ily nagy családja: cepgye (szerce) cepge??o (szirgyésna).

{szertild szeretet //M A szer és szir tő gazdag, rokon szócsaládok táplálója. Ma szívnek hangzik az egyik, de megmaradt a jelentése. A legbensőségesebb tartalmak hordozói.}

{szirünesen szívtelen //M A magyarban már nincs meg ez a fosztóképző. Az in, en a latinnal átment más európai nyelvekbe: intoleráns (nem tűrő).}

{szirünesí szeretnivaló, szíves //M A si melléknévképző továbbélése: Barátosi, Kénosi (családnév); alvégesi, felvégesi: a felvégből jött – Perkupán, volt Torna vármegyében.}

{szirüni szerelmes //M A későbbi lm képzőpár még hiányzik, az ld a leggyakoribb.}

{szirünild szerelmes //M Íme. (Az érzés nem szünetelt, szavunk is volt rá mindig.)}

{szkálta sánta //M? Ez szoroson nem tartozik a testrészek fogalomkörébe. Érdekes, hogy nem a mássalhangzóiban azonos a magyarral. (Máshol majd visszatérünk rá.)}

szöm, szüm szem //M A szlávok is átvették. Némely nyelvjárás és nyelvjárás-sziget szóalakja ma is a magyarban.

talba talp //M A tővéghangzó lekopásával a könnyebb képzésű, zöngétlen p maradt meg.

til nyelv //Mr, T /*Tilin/: nyelvelni: a zenészek is teszik. A török nyelvben dil az alakja. A dilinkós ember össze-vissza nyelvel. A tilinkó és a dilinkós szavunk megőrizte a /til/ – t. Gyerekkoromban sokat tilolt anyukám. A tilo nyelvét sűrűn emelgetni kellett, a kender pazdernyáját kellett összetörni vele. A til még ma is él… E!

veri vér //M Mint a kezi, iri szavak. Nagy szócsaládja van a hun korban is. Már megvan a vereni, verseny és vörheny jelentés, ebből lesz a pegüveri (fegyver), stb.





Visszatekintő összegzés



Visszapillantva a Testrészek témakör szavaira, megállapíthatjuk, hogy 23 testrész nevére van megfelelő szó, ebből 17 ma is felismerhető magyar szóként: a fej, agy, kéz, szem, kar, orr, száj, áll, fog, hát, szív, íny, ér, vér, fasz, talp, boka szavak hun megfelelői. A magyar jelleget erősíti az a tény, hogy némely fogalomnak több neve is van, ez szintén magyar jellegű, mint a /phe/ és a /fé/, a /pusz/ és /onteszer/ szavak esetében láttuk.

Ki kell térnem néhány szó érdekes vonására. A „su” többes száma, a „j” hiátustöltő hanggal is bővülve, felismerhető szót eredményez: a sulyok szót, mint a kézzel végzett munka „alapszerszámának” nevét, amely névszóban csupán egy illeszkedésnek kellett végbemennie (e > o). A szabadkézi munka igéi a /su/ hun „kézfej” használatával: sulykol, sutykol, súrol, sutul, az s affrikációjával még: csutakol; a /su/ így már magyarul szól. Továbbá: igaz, hogy a /levil/ ma nem tenyeret jelent, mégis magyar szónak minősül. A /levin/ „szétterül” jelentésű ige és ennek főnévi vagy igenévi fogalma ma is megvan a levél szóban, míg a tenyér mai szóalakja szintén a terjedés, szétterülés fogalmából ered. Az orr és a hegycsúcs egyaránt /ore/, de hisz ma is orom a csúcs. (Arany J.: „ormó”…) A nyelv jelentésű hun /til/-nek is megtaláljuk a mai megfelelőjét a dilinós, dilinkós, és persze a tilinkó és tilo szavainkban.

Intő példával szolgál a /pige/, /puge/ (fog, fogazat) és a /pugin/ (fogni) példája: a ma gyakran felszínes ítéletünkkel azonos alakú szavaknak minősített szóazonosságok valójában ok-okozati vagy más összefüggés révén szervesen összetartozó szavakat jelentenek. A természetben a fogazattal történik a megfogás: a fogni tehát azt jelentette, hogy fogazni. Más szó van a hunban a szívre, ez az eltérés azonban nem valódi, mert a /szer/ nagy szóbokor tagja a hunban is, magyarban is, a szí, szű utáni v. későbbi hiátustöltő mássalhangzó. Végül tehát 20 magyar szót találtunk, az alakváltozatokkal együtt 23 szót, és csak a /girze/ (arc) valamint a /bana/ (láb) hun szó tűnik idegennek; megvizsgálva a /girze/ szót, ősi szóalaknak véljük, amelynek gyöke a kör fogalomra utal. A testrészek nevei szorosan az alapszókincshez tartoznak, a hun nyelv testrésznevei hun és magyar nyelvűek.

http://hunnyelv.uw.hu/