Kedves tündi-bündi!

A Viola a XIII. sz. harmadik negyedétől adatolható (1276/1641*, 1277). Az Ibolya tkp. ugyanez a név, annak magyarosodása eredményeképpen állt elő. Mivel a korabeli források latinok, így meglehet a korai Violák egy része már magyarul Ibol(y)a volt, csak a nevet lejegyzéskor visszalatinosították. Most nincs nálam olyan forrás, amely konkrétan az Ibol(y)a forma első előfordulását tartalmazná, majd megírom, ha odajutok, de szvsz. a korai adatokban nincs értelme a Violától megkülönböztetni. A hasadás, vagyis az a pont, amikortól ez már két név, nem pedig ugyanannak a névnek két változata, valószínűleg nagyon fiatal fejlemény.

A Róza név Rosa, Rusa adatai is koraiak: 1234/1550, 1235/1550, 1255.

Ezek a nevek az ún. bóknevek köré tartoznak, a korai nevek közt igen gyakoriak voltak, majd a keresztyén anyakönyvezés felfutásával megritkultak (de teljesen nem tűntek el), hogy aztán az utolsó egy-két évszázadban ismét előretörjenek. Az anyakönyvekben a női nevek ebben a „középső” korban egyébként meglehetősen kevéssé változatosak voltak. Kálmán Béla írja, hogy a 7 leggyakoribb nevet viselők aránya az alábbi volt: XVI. sz.-ban 67%, XVII. sz.-ban 68%, XVIII. sz.-ban 75% (természetesen nem országosan, csak a kutatók által feldolgozott forrásokban, de vélhetően ez nagyjából jellemzi a teljes országot). Vagyis a nők 2/3-a – 3/4-e ugyanazon hét név egyikét viselte, ezek: XVI. sz.: Anna, Katalin, Mária, Borbála, Erzsébet, Zsófia, Dorottya; XVII. sz.: Anna, Katalin, Erzsébet, Zsuzsanna, Judit, Zsófia, Mária; XVIII. sz.: Erzsébet, Anna, Katalin, Zsuzsanna, Judit, Ilona, Borbála.

A bóknevek közt egyébként nemcsak virágnevek, hanem más „értékes” holmik neve is szerepel, pl. ékszer, drágakő: Gyöngy, Sáfely (a ’zafír’ szó korabeli alakja); szépészeti szerek: pl. Balzsam, Bíbor; és olyan értékes dolgok is, mint: Tükör.

-------
* Az időrendi adatokban, ha tört van, akkor a törtjel előtti rész az irat eredetijének keletkezési idejét adja meg, a törtjel utáni évszám pedig a „kiadás” idejét, azaz azt az évet, amikor a rendelkezésre álló példány (másolat) ténylegesen keletkezett.