Érdekes tény, hogy Urumcsi felszabadítása után a Vörös Hadsereg egységei együtt harcoltak a Fehér Gárda volt katonáival, kozákjaival és azok gyerekeivel az ,,Altái önkéntes hadsereg” keretein belül. Ettől függetlenül, a szovjet konzulátussal létrejött egyeztetés következtében, az emigráns csapatok parancsnokát, Pappengut ezredest, aki meggyőződéses szovjet-ellenességéről volt híres, kivégezték, és a helyét a jóval lojálisabb N.I.Bektyejev ezredes foglalta el, aki hamarosan elő lett léptetve tábornokká, és a helytartó engedélyezte neki, hogy ,,jelentős képviseleti összegeket fordíthat saját igényeinek megfelelően személyes kiadásaira, és a csapatok fenntartására”. Egyes szerzők arról beszélnek, hogy a Szovjetunióból Ujgúriába vezényeltek több mint 70.000 tisztet és katonát azok közül, akiket szovjet területen internáltak azután, hogy Mandzsúriában japán-barát kormány került hatalomra. Ilyenkor, általában, nyugati kutatások eredményeire hivatkoznak. A valóságban viszont – a most már hozzáférhető adatok szerint – közel 10.000 mandzsu katonát és partizánt bocsátottak a duban rendelkezésére, akiket a japánok szorítottak ki Mandzsúriából, és akiket szovjet területen internáltak: ezek Su-Bin-Ven mandzsu tábornok reguláris egységei voltak, illetve Li-Du tábornok gerini szabadcsapatai. Ezek a csapatok sokban különböztek a helyi kínai erőktől, leginkább magasabb moráljuknak és harci értéküknek köszönhetően. Érkezésük tiltakozást váltott ki a helyi muzulmán lakosságból, mely komolyan aggódott, hogy ismét kezdetüket veszik az üldöztetések.