Zicherman Istvan 2006.06.21 0 0 134     A cári kormánnyal ellentétben a Szovjet Oroszország hatalmi elitje jóval nagyobb érdeklődést mutatott a terület iránt. Ez azzal is magyarázható, hogy a polgárháború után több tízezer orosz katona, kozák és civil menekült zsúfolódott össze Ujgúria területén (A.I.Dutov tábornok seregéből). A helyi lakosság igen barátságosan és nyugodtan viszonyult a jövevényekhez. Ez alól mindössze egy rövidebb időszak jelentett kivételt (1920, októbere-novembere) Amikor R.Ungern báró az Ázsiai hadosztály élén, támadást intézett az akkori mongol főváros, Urgu ellen. Az ostrom sikertelenül végződött: a többszörös túlerőben lévő kínai csapatok visszaverték a kalandor vállalkozását.    Éppen ezután söpört végig Kínán és Ujgúrián egy orosz-ellenes pogrom-hullám. Helyenként a kínai közigazgatás engedélyezte a Vörös Hadseregnek, hogy átlépje a határt és büntető expedíciókat hajtson végre a Déli- és Orenburgi fehér seregek túlélőinek lakóterületein. Bár, hozzá kell tenni, hogy sem a vöröseknek, sem a kínaiaknak nem sikerült megakadályozniuk azt, hogy 1921 márciusában több-ezres menekült áradat törjön át Ujgúriába 8a Nyugat-Szibériai parasztfelkelés és parasztháború seregeinek maradványai).    A ’20-as évek végén, a ’30-as évek elején Ujgúria területén menedéket találtak maguknak a ,,baszmács” mozgalom muzulmán felkelői, illetve a Közép-Ázsiából és Kazahsztánból menekülő egyszerű parasztok, illetve az Amúri és Szemirecsjei kozákok, akik a Szovjetunióban – a kollektivizáció következtében kitört éhinség elől menekültek. A szovjet hatalomnak az is okot szolgált a nyugtalanságra, hogy észak-nyugat Kínában már megjelentek a japán ügynökök, és a határon egyre növekvő feszültség arra ösztönözte Moszkvát, hogy beavatkozzon, és megakadályozza azt, hogy Ujgúriában is olyan legyen a helyzet, mint Mandzsúriában.