Az általuk készített úti-beszámolók nagyon jó képet mutatnak az akkori Sindzjan életéről. Olvasásuk közben nyilvánvalóvá válik, hogy miért állandósultak a terület lakóinak felkelései a kínai uralom ellen: ,,A kínaiak még a legcsekélyebb jelét sem mutatják annak, hogy megismerkedjenek az alattvaló szartok (üzbégek – Z.I. megjegyzése)nyelvével, kultúrájával, és a hivatalnokok az ilyen ismereteket megalázónak tartják… Az állandó felkelésekért és zavargásokért – az esetek döntő többségében – magukat a kínaiakat terheli a felelősség, mivel eszük ágában sincs megismerkedni a nép gondjaival, és ténykedésükkel, rablásukkal, éppen ők kényszerítik a szartokat felkelésre.” Ezekre a kínai hivatalok bőven szolgáltak okot. Az elsők között érdemes megemlíteni a parasztok és a városlakók kirívó szegénységét és elnyomott helyzetét, mivel – Zeland véleménye szerint – a kézműves ipar ha éppen nem hanyatlott, akkor stagnált. A lakosság elsöprő többsége írástudatlan volt. Hozzá kell tenni, hogy a helyi kínai katonai és politikai vezetők – még a központi kínai területeken élő hivatalnokok véleménye szerint is (!) - ,,ritka nagy söpredékből” állt.
   Viszont Sindzjan lakói – az utazók véleménye szerint – egy sor pozitív tulajdonsággal bírtak, melyek között, elsősorban, a kivételes ,,munkaszeretetet, a kitartást és becsületességet” említik. Az ujgurok negatív tulajdonságainak listája, abban az időben ,,…a rendkívüli mocskosság, a bódító szerek használatára és a nemi tévelygésre való hajlam” volt.