Az Áhitat zsoltáraiból

Földszagú rét vagy, a lihegésed egyszerű
mint a szeretkező béresparasztoké és a
és a földanya átkos erejét hordozza tested.
Néha csak vágyad harangja kongat
és misére hív a lélegző csöndben
ziháló sötétnek tornya alatt.
Szerelmed rámhúll kerengve, mint hulló
nagy vadgesztenyelevél. Most is.
A búnak áttetsző tiszta hajnalán
te vagy a föld, a test, a vér
és terajtad kívül minden csak játék.

1928. július 12.