A visszaemlékezések eltéréséből pedig mégiscsak látszik az emlékezet jelentősége, a történetek visszaidézésének a pontatlanságához.

 

A rengeteg eltérően visszaemlékező igehely azt bizonyítja, hogy nem minden származik a Szent Lélek visszaemlékeztető tevékenységéből, hanem a kiegészítések és módosítások és egyéb pontatlanságok emberi és időnként pontatlan emlékezet használatára utalnak.

 

Legfontosabb bizonyíték, hogy amennyiben minden a Szent Lélek sugallmazása lenne, akkor az összes egy történetről szóló visszaemlékezés ugyanúgy hangozna. Nem lenne például olyan eltérés, hogy Máténál a nagy hegyi beszédet a hegyre felmenve adja elő Jézus, Lukácsnál viszont alámenve a síkságon adja elő ugyanazt. Az ugyanaz sem ugyanaz, mert nem csak pontossági eltérések adódnak, hanem hiányossági különbségek. Amit az egyik előad, a másik kihagyja. De van olyan, amit mindkettő előad, és van úgy hogy eltérő sorrendben.

 

Lásd:

Máté 5,1:

Mikor pedig látta Jézus a sokaságot, felméne a hegyre, és a mint leül vala, hozzámenének az õ tanítványai

Lukács 6,17:

És alámenvén õ velök, megálla a síkságon, és az õ tanítványainak serege és a népnek nagy sokasága egész Júdeából és Jeruzsálembõl és Tírusnak és Sídonnak tengermelléki határából, a kik jöttek, hogy hallgassák õt és meggyógyíttassanak betegségeikbõl.

És ezek után elkezdik az evangélisták a boldogság tanínását, azt is eltérő fogalmazásokkal, előadni.

 

A Szent Szellem munkáját azonban ma is lehetne látni, de hangsúlyozom akkor, ha hajlandó az ember a tévedésekhez való ragaszkodásáról letenni. A Szent Szellem az igazságra szeretne vezérelni, de ha nem megy nem erőlteti.