24 órás, megvolt, 3. alkalommal, valószínűleg többet nem megyek.

Pro és kontra.

Pro:
- az idő mellénk állt, a reggeli zuhogás elmúltával csak 1x kaptunk esőt
- itiner, nehéz, de pontos és minden szükséges infót tartalmazott a hiba nélküli teljesítéshez
- szervezés és lebonyolítás, profi, mint mindig
- pörkölt Füzérkomlóson
- az a rendőr csapat, akik megnyerték. hibapont nélkül. kalap le előttük. sajnálom, hogy tőlük távoli rajtszámot húztunk, így ismét nem láthattam őket menet közben.

Kontra:
- az időjárás, az éjjeli 5 fok, úgymond határeset júniusban. :-)
- itiner (ezt mindjárt kifejtem)
- azok az utak!!!

Örökbecsű mondás (ezúttal Örehaltól kölcsönözve): a győztesnek stratégiája, a vesztesnek kifogása van. Nos nekünk stratégiánk nem volt, kifogást nem keresek, mert csak egy játék volt, semmi több és mint olyan, nincs értelme kifogásoknak. Az itinerben minden szakaszhoz oda van írva - többek között - a táv, a megtételéhez szükséges idő, illetve a szükséges átlagsebesség. Az utat a klub elnöke egyszemélyben találta ki, járta be, mérte meg és dokumentálta le. A verseny kezdetéig rajta kívül senki nem látta. Ez így van jól és el kell higgyem, hiszen különben semmi értelme nem lenne az egésznek. Nem tudom, hogy mivel mérte, de mindannyiunk órája 10-15 km-re többet mutatott az egyes szakaszok végén. Persze, volt úttévesztésünk, ahonnét vissza kellett fordulni, de nem okozott volna ekkora eltérést. Ennek következménye, hogy minden szakaszhoz magasabb átlagsebesség kellett az időbeni teljesítéshez. Az pedig, hogy zuhogó esőben, rossz úton, éjszaka, hegyen, szerpentinen 56-ot vagy 60-at mész óránként ismeretlen terepen, egyáltalán nem mindegy. Summa summarum: _véleményem szerint_ a szakaszok megtételéhez előírt maximális idők úgy voltak megállapítva, hogy azokat vagy brilliáns motoros tudással (lásd rendőr csapat), vagy pedig az átlagosnál nagyobb kockázatvállalással lehessen teljesíteni. Nem is tudom, hogy a zsarukon kívül volt-e, aki nem késett. Mindenesetre csak ők voltak hibapont nélküliek. Felveszem most a szervezői kalapot, de egész egyszerűen nem látom értelmét, hogy minek egy ismeretlen tudású társaságot egy feszített tempóba belehajszolni, mert akkor csak a bajok vannak. Voltak is. Csúszás, perec, állatkert, részeg bringás. Egy másik dolog, hogy a túraklub a saját rendezvényein olyan tempóval motorozik, ahogy. Laja, kíváncsi lennék, hogy látszik ez belülről?

Mi erre Cered magasságában döbbentünk rá, ahol az eső esett, az út csúszott, az óra pedig ketyegett. Kicsit elkente a szánkat, de aztán úgy döntöttünk, hogy nem csinálunk büszkeségi kérdést a dologból, motorozunk egy jót és nyomjuk a saját-, meg- és összeszokott tempónkat. Ami nem is - mindig - nagypapás. :-) Így is tettünk, becsülettel végigmentünk az egész útvonalon, minden ellenőrző pecsétet begyűjtöttünk és kb. 30 percet késtünk a végén. Ezzel sokanvalahanyadikak lettünk.

Jó volt, szép volt, elég volt.