sipi24 Creative Commons License 2006.06.09 0 0 5262

Egy kis nosztalgia 1985-ből....

 

A futásnak nincs határa (I.) 

Szerző: Hámori Tibor

Megjelent: Nemzeti Sport 1985.10.11

 

Spártai éjszaka.

 

Csillagokat nem látok az égen. A Leonidasz szobrot a hold sápadt fénye világítja meg. A nappali forróság után hűvös az idő. Sehol egy lélek. Lassan hajnalodik. Színváltozás. A stadion előtti téren egymást jól ismerő emberek állnak, már fotozzák az ókori görög királyt. Hirtelen kigyulladnak a földre helyezett reflektorok, csillog a hadvezér hatalmas bronzkardja. Hallani a rendőrautó szirénáját, a városba érkezett az első futó, az angol Patrick Macke.

 

Feltűnik a lassan guruló rendőrkocsi, de a sugárutat felesleges biztosítani, az utcán nem közlekedik senki. Megjelenik Patrick sovány alakja, egyenletes iramban szedi a lábait, az arca félelmetesen hasonlít a "Jézus Krisztus szupersztár" főszereplőjére. Egy-két görög meg is hökken, úgy látszik az isten jött le az égből, hogy diadalra vezesse híveit. Lám, az ifjú nem éhes, nem szomjas, elhárítja magától a frissítőt. Csak szenved, kegyetlenül szenved az utolsó métereken. De most végre célba ér.

 

Megérinti Leonidasz lábát.

 

Megnyerte az Athén - Spárta 250 km-es futóversenyt. Mi úgy mondjuk, szupermaratoni. Külföldön az ultra szót használják. Mindegy. Győzött.

 

Az egyenruhás zenekar indulót játszik, hosszú fehér ruhás lányok megitatják nedűvel és babérkoszorút helyeznek a fejére. Ettől kezdve "spártai hősnek" nevezheti magát. Mint a többi aki lefutotta a távot. A fotósok vakui villannak a félhomályban. Az újságírók hada jegyzi az időeredményt: 23 óra 18 perc. Az angolt már is viszik a kórházba. S aztán robog vissza a mentőautó. Minden befutót orvosi vizsgálat vár.

 

Tudom a második helyezett beérkezéséig még harminc-negyven perc, visszasétálok a közeli szállodámba. A portás álmosan fogad és morog.

- Megjött az első, mi? Bolondok ezek! Régen feltalálták az autót, erre ők futnak! Kétszázötven kilómétert! A maratonit mégcsak megértem. De ekkora távot! Maga mit szól ehhez, hm?

 

Széles mozdulattal válaszolok. Az öreg a mutatóujját megcsavarja a halántékán, flúgos aki erre vállalkozik. Közben a stadion előtt, távollétében is ünneplik a győztest. Leonídász is gratulálna ha tudna beszélni. A Tajgetosz-hegy is bólogatna, ha nem lenne merev. Spárta éljenzi a győztest. Görögország a vállára emeli Patrick Macket, az angol festőművészt, aki Bécsben él, nagyrészt munkanélküli segélyből. Csak ugye eljött egy kicsit futni a tűző napon, a riasztó éjszakában, kietlen tájakon, hol hegynek fel, hol a tenger partján, lapos tetős, piros cserepes házak, templomok és szélmalmok őrsége között. Most mit érez a kórházi ágyon? Borzasztó kimerültséget? Óriási diadalt?

 

Folytatás hamarosan.

Előzmény: Törölt nick (5248)