Sziasztok!

 

Most olvastam végig az utolsó fél év hozzászólásait, megnéztem a képeket. Örülök, hogy van ilyen topik, ahol lehet ilyesmiről beszélni.

 

 

Ez az utolsó kép elég izgalmas,

 

Elmesélem, hogyan szoktam megkapni a magamét, aztán várom a véleményeket, hogy ti hogyan szoktátok, esetleg mit kellene másképp.

 

Ilyen pózban én 5 ütést szoktam kapni egy vastagabb pálcával. A második beöntés után kell terpeszben lehajolnom, megfogni a bokáimat, és az öt kemény ütés után mehetek vissza a fürdőszobába. Így benn kell tartanom a beöntés második részét, ami elég nehéz lehajolva, terpeszben, kitárt popsival.

 

Mivel általában több ütést kapok, inkább hasrafekszem, és párnákkal magasítom a popsimat. Szerencsére életem párja gyakran részesít büntetésben, így nem nélkülözöm az élvezetnek ezt a formáját (sem). Két beöntés után már el tudom lazítani a popsit, mert csak akkor méri rám az ütést, ha nem feszítem.

Mik a tapasztalataitok? Beöntés nélkül is kaptatok már verést?

 

Ti mennyit bírtok ki egyszerre? Nekem általában huszonöt pálca az adagom egyszerre. Hangosan kell számolnom, és ha elrántom, mert annyira fáj, akkor ismételten megkapom az ütést.

Ha megkaptam, akkor felkelhetek, és pihenhetek a következő adagig. A következő huszonötöt félórával később mérik ki.  

 

Általában szombat a verés napja, mert akkor hétfőig helyrejövök annyira, hogy a munkahelyen ne vegyék észre, hogy óvatosabban ülök le.

 

Ti milyen eszközt szerettek legjobban használni? Mi több tárgyat (hajkefe, fakanál, szíj) kipróbáltunk, de mindkettőnknek a vastagabb pálca jött be legjobban. Jól meg lehet markolni, és kiadós ütést lehet mérni a popsira. Nem töredezik, mint a virgács, és nem hajlik el, mint a szíj. Pont oda lehet ütni vele, ahová szánják, csak nem kell elmozdulni, aki hasal.

Kezdetben, amikor még nem volt ennyi önuralmam, gyakran elmozdultam, mikor kaptam az ütést, ilyen helyzetekre találtuk ki, hogy a derekamnál és a két lábamnál ki vagyok kötve, a bokáimnál vagyok terpeszben rögzítva. Így csak kicsit tudok mozogni, és botozás ez jó, mert a végén nem kell kimérni újra azokat az ütéseket, amiket nem oda kaptam, ahová kimérték.

 

Ha nagyon fegyelmezetlen vagyok, akkor a széthúzott fenekembe kapok egyet, ezt a popsilyukamra mérik. Mivel terpeszben hasalok, ehhez az ütéshez több párnát kell magam alá raknom, sőt úgy el kell lazítanom, hogy szétnyitás után is tárva maradjon, mert csak akkor tudja kimérni az ütést oda, ha látja a popsilyukam.

Minél többször kerít rá sort, annál jobban félek ettől az ütéstől, mert másképp fáj, sokkal intenzívebben, mint amit a popsimra mér. Amikor megérzem a pálcát a lyukamnál, már alig birom lazán, tárva tartani, pedig gyakran többször is odailleszti, hogy pontosan el tudja találni. Ezek a leghosszabb pillanatok. Leteszi a pálcát, megint széthúzza a fenekemet, utasít, hogy nagyobb terpeszben toljam ki a fenekem, lazítsam el. Ha nagyon hisztis vagyok, kapok még öt percet, hogy felkészüljek, aztán megint el kell helyezkednem. Ha még még mindig félek, bead egy injekciót is, szerencsére az egészségügyben dolgozik, ahol ebben gyakorlatot szerzett. Pár pillanat az egész, széjjelhúzza a fenekem, és beadja a végbelembe. Ettől valamennyire megnyugszom, és amikor kihúzza belőlem a fecskendőt, már készen állok arra, hogy megkapjam a rettegett ütést a fenekembe. Az injekciót máskor is megkapom, hetente két-három alkalommal kell lehasalnom hozzá, de olyankor csak a nagy levegőt veszek, és már érzem is, hogy benyomja a tűt. Amíg belém fecskendezi, kérdezget, hogy ugye jobb már, és halkan nyögdécselve felelem, hogy szuper, ez finom.

Ezután nyom még egyet, hogy kiürüljön a fecskendő, és lassan kihúzza. Ekkor összenyomhatom a popsimat, és így lélegzek párszor mélyeket.

Ezután már felveszem a pózt, széthúzom magamnak a fenekem, és figyelem a páromat, ahogy megnyomja a popsilyukam a bottal, hogy becélozza. Jól megkapaszkodom az alkalmi deres szélében, és amikor többször is megnyomja és meglendíti a pálcát, végre lecsap.

Olyan intenzív a fájdalom, hogy nem bírom ki hang nélkül. Két kézzel összenyomom a popsimat, és érzem, hogy a lyukam lángol a kíntól. Csak nyöszörgök, és amikor feltápászkodom, megköszönöm a verést.

 

Remélem, nem gond, hogy elsőre ilyen szószátyárka voltam, de olyan jó mesélni is róla. Esküszöm, mintha megint megtörtént volna. :))

 

Hamarosan szombat, és akkor... ki tudja, lehet, hogy megint ez lesz a forgatókönyv. :))

 

Abby, aki tudja amit tud :))