Egy nemzeti szellemű könyvértékesitő weblapjáról cvaló ez a hazug, ferditő megállapitás:

 

A magyarok története -- Tárih-i Üngürüsz, Madzsar Tárihi
Egyik legõsibb krónikánk, melyet itthon a Habsburg-uralom alatt megsemmisítettek. Az isztambuli levéltárban bukkantak rá török fordítására, így maradhatott fenn. (376 oldal, papírkötésben)

 

Ezzel szemben a szomorú igazság: Mahmúd terdzsümán a bécsi diplomáciai körökbe bejáratos ember volt, és a Képes Krónikát őrzési helyén, BÉCSBEN kutathatták császári engedéllyel.. ennyoit a Habsburg krónikameghsemmisitésről... :))

 

 Mahmúd az 1540-es években írta nevezetes magyar történeti művét, a

`Tarih-i Ungurus`-t. Újabban feltételezik, hogy a könyv elkészítéséhez

egy magyar nyelvben járatos segítőtársat is igénybe vett.[34] Különösen

érdekesek ebből a szempontból az egykor Bécsben őrzött `Képes krónika`

arab betűs bejegyzései.[35] Felmerült, hogy a széljegyzetek esetleg

Mahmúdtól származhatnak, aki saját művének szerkesztésekor valóban

megfordult Bécsben.[36] Csakhogy ezek a bejegyzések magyar nyelvűek,

s így inkább lehetnek a magyar anyanyelvű konzultánséi. Nem lenne

meglepő, ha kiderülne, hogy ez a segítőtárs Murád, azaz Somlyai Balázs

volt. őtőle ugyanis valóban ismerünk magyar szövegeket arab betűkkel

lejegyezve.[37]

Tudjuk, hogy Murád maga is foglalkozott történeti művek fordításával.

Idős korában, 75 évesen került ismeretségbe az 1584-85-ös császári

követség tagjaival, Philipp Haniwalddal és Johannes Löwenklauval.

Löwenklau Murád béget művelt, sok nyelvet beszélő emberként mutatja

be (arab, perzsa, oszmán-török, latin, magyar és horvát), s azt is

tudatja, hogy az öreg tolmácsot mértéktelen borszeretete miatt

elbocsátották állásából.[38] 1571-ben Arnold Manlius Stammbuch-jába

be is írta a következő bölcsességet: "Az bor vín embernek szopni valo

teje". Kérdés persze, hogy Murád kegyvesztése mögött nem a befolyásos

felettes, Mahmúd halála áll-e? Alighanem így történt, hiszen a neves

diplomata egykori munkatársa, az "öreg Murád" egy évvel Mahmúd halála

után Ungnád Dávid közbenjárását kérte a szultánnál, mert mind ő, mind

gyermekei állás és fizetés nélkül maradtak.[39] Murád dragomán ekkor

irodalmi és történelmi ismereteit próbálta eladni a nyugati követeknek.

Sikerrel. Komoly pénzt kapott az általa latinra fordított oszmán-török

krónikáért, melynek legfontosabb része Nesri történeti műve volt.[40]

Ezt a kódexet (`codex Hanivaldanus`) Löwenklau felhasználta latin és

német nyelvű híres munkájához, a `Historiae Musulmanae Turcorum`hoz.

Kevesen tudják, hogy ez a könyv, mely sokáig az oszmán történelemre

és az oszmán szokásokra kíváncsi nyugati olvasók csemegéje volt, egy

magyar renegát tolmácsnak köszönheti a létét.