Egy nemzeti szellemű könyvértékesitő weblapjáról cvaló ez a hazug, ferditő megállapitás:
A magyarok története -- Tárih-i Üngürüsz, Madzsar Tárihi
Egyik legõsibb krónikánk, melyet itthon a Habsburg-uralom alatt megsemmisítettek. Az isztambuli levéltárban bukkantak rá török fordítására, így maradhatott fenn. (376 oldal, papírkötésben)
Ezzel szemben a szomorú igazság: Mahmúd terdzsümán a bécsi diplomáciai körökbe bejáratos ember volt, és a Képes Krónikát őrzési helyén, BÉCSBEN kutathatták császári engedéllyel.. ennyoit a Habsburg krónikameghsemmisitésről... :))
Mahmúd az 1540-es években írta nevezetes magyar történeti művét, a
`Tarih-i Ungurus`-t. Újabban feltételezik, hogy a könyv elkészítéséhez
egy magyar nyelvben járatos segítőtársat is igénybe vett.[34] Különösen
érdekesek ebből a szempontból az egykor Bécsben őrzött `Képes krónika`
arab betűs bejegyzései.[35] Felmerült, hogy a széljegyzetek esetleg
Mahmúdtól származhatnak, aki saját művének szerkesztésekor valóban
megfordult Bécsben.[36] Csakhogy ezek a bejegyzések magyar nyelvűek,
s így inkább lehetnek a magyar anyanyelvű konzultánséi. Nem lenne
meglepő, ha kiderülne, hogy ez a segítőtárs Murád, azaz Somlyai Balázs
volt. őtőle ugyanis valóban ismerünk magyar szövegeket arab betűkkel
lejegyezve.[37]
Tudjuk, hogy Murád maga is foglalkozott történeti művek fordításával.
Idős korában, 75 évesen került ismeretségbe az 1584-85-ös császári
követség tagjaival, Philipp Haniwalddal és Johannes Löwenklauval.
Löwenklau Murád béget művelt, sok nyelvet beszélő emberként mutatja
be (arab, perzsa, oszmán-török, latin, magyar és horvát), s azt is
tudatja, hogy az öreg tolmácsot mértéktelen borszeretete miatt
elbocsátották állásából.[38] 1571-ben Arnold Manlius Stammbuch-jába
be is írta a következő bölcsességet: "Az bor vín embernek szopni valo
teje". Kérdés persze, hogy Murád kegyvesztése mögött nem a befolyásos
felettes, Mahmúd halála áll-e? Alighanem így történt, hiszen a neves
diplomata egykori munkatársa, az "öreg Murád" egy évvel Mahmúd halála
után Ungnád Dávid közbenjárását kérte a szultánnál, mert mind ő, mind
gyermekei állás és fizetés nélkül maradtak.[39] Murád dragomán ekkor
irodalmi és történelmi ismereteit próbálta eladni a nyugati követeknek.
Sikerrel. Komoly pénzt kapott az általa latinra fordított oszmán-török
krónikáért, melynek legfontosabb része Nesri történeti műve volt.[40]
Ezt a kódexet (`codex Hanivaldanus`) Löwenklau felhasználta latin és
német nyelvű híres munkájához, a `Historiae Musulmanae Turcorum`hoz.
Kevesen tudják, hogy ez a könyv, mely sokáig az oszmán történelemre
és az oszmán szokásokra kíváncsi nyugati olvasók csemegéje volt, egy
magyar renegát tolmácsnak köszönheti a létét.