Nem az a kérdés hogy most hogyan bánik kína az értékeivel , hanem az hogy hogyan bánt Stein Aurél idejében és az utánna következő 100 évben. Már ami Stein Aurel-t illeti. Az más kérdés hogy előtte 500 évvel az európaiak is elpusztították a saját műemlékeiket, meg még később is.
Jellemző példa hogy a görögök meszet égettek a szobraikból még a 18-19 században is. Ha a nyugatiak nem "lopják" el ma semmit nem tudnánk a görög műemlékekről.

lenne 1 példám (a tucatnyi közül) :

A Selyemút kínai kapuja Dunhuang mellett van a világ egyik legkülönlegesebb történelmi/kultúrális emléke , a Mogao buddhista barlangok. A hely súlyát tán jellemzi, hogy a dunhuangi (20e lakos a góbi kellős közepén) reptér menetrendszerinti járatokkal van közvetlenül összakötve olyan városokkal, mint pl. Szöul, Tokio, Oszaka, Hong-kong, Taipei etc. 

Itt máig megmaradt 45.000 m2 falfestmény és 2315 festett szobor - melyek legkorábban a 4. században keletkeztek.

Nem maradt meg a s.a. és más nációjú társai által kivájt szobrok/festmények (azoknak sokszoros felületét kitevő) környezete ellenben.

Tehát, az OK, hogy biztonságba helyezték a kéziratokat, de a rombolás az totál értelmetlen volt, mert a pusztításon kívüli részek megmaradtak (vajh miért ?)