A kecskével tényleg vigyázni kell, mert rettentő mohók, képesek az ember kajáját is megkívánni és akkor nagyon erőszekosan viselkednek!

Ezzel a nyájjal jól megjártam egy mediterrán kempingben (ott legelésztek a sátrak mellett): maradt néhány fölösleges Vifon levesünk, hát gondoltam, nekik adom belőle a száraztésztát. A képen még az idilli szakasz látható... Kiderült, h. túlságosan is szeretik a nyers tésztát, és miután elfogyott, továbbra is nyomultak, a szájukkal bökdösve egészen a sátorig üldöztek újabb adagért, sőt széthányták a szemetest a tésztaillatú üres zacskók miatt. Egy helybéli meg akarta mutatni, hogyan kell elkergetni őket (gonosz képet kell vágni és kiáltozva + hadonászva futni egy kicsit feléjük), de ő meg fönnakadt a két fa között (éppen üresen) feszülő szárítókötelünkön a gigájánál fogva, amitől -- nem mervén hangosan röhögni -- én még inkább fuldoklottam, mint ő maga...